A végeláthatatlan fenyveseiről, kristálytiszta tavairól, üdítően friss és tiszta levegőjéről híres Finnország kapcsán miért jutna eszünkbe a légköri por? Noha, az elmúlt években egyre több szakcikk jelenik meg a magasabb földrajzi szélességek térségében is viszonylag gyakori porviharokról, de ezek mégiscsak a kopár hideg-száraz régiókban jellemzők. Hogyan kerül akkor mégis Finnország légkörébe a sivatagi por? Messziről, olykor nagyon távoli helyekről.

Lassan megszokottá válik, hogy hazánkat szaharai porral telített légtömegek érik el, sőt, az autókat és tetőablakokat koszoló sáros esők sem lepik meg már a magyarokat.

Néhány évtizeddel ezelőtt az ilyen események valóban ritkaságszámba mentek, mára azonban úgy tűnik, hogy a klímaváltozás hatására egyre többször fordul elő, hogy a délies áramlások port hoznak Afrikából.

Egyre északabbra

A magaslégköri futóáramlások hullámzóbbá válása következtében egyre gyakoribb a meridionális áramlásúnak nevezett helyzet: ekkor nem a nyugati szelek által vezérelt légtömegek határozzák meg az időjárásunkat, hanem vagy az északról, vagy a délről érkezők. A szaharai porviharos események során, értelemszerűen a jet stream „felfelé”, azaz északra tartó ága lesz a meghatározó. A Kárpát-medencében több mint 270 olyan alkalmat azonosítottunk 1979-től napjainkig, amikor szaharai por került a légkörünkbe, és ebben a trend egyértelműen növekvő, egyre több ilyen esemény alakult ki a legutóbbi évtizedben.

Újabb kutatásainkban arra voltunk kíváncsiak, hogy ezek a légtömegek milyen messze juthatnak el északra.

A hazai események kapcsán tisztázott jellemző porszállítási útvonalak mentén haladva került kijelölésre Finnország mint vizsgálati térség.

A módszertan megegyezett a korábban már Magyarország, a Földközi-tenger és Izland esetében sikeresen alkalmazott módszerrel. Ugyanakkor az is hamar kiderült, hogy a műholdas mérések nem feltétlenül lesznek használhatók, mivel a felhőzöttség sokkal komolyabb gondot okoz, mint például hazánk esetében. Így elsődlegesen számítógépes modellek eredményeire támaszkodtunk.

Kiindulásként elegendő volt, ha a modellezett napon megjelent a légköri por Finnország területén, és így azt a napot alaposabban is megvizsgáltuk. Ilyenkor már előkerültek a műholdas mérések adatsorai, illetve a műholdas felvételek is. A légtömegek mozgáspályáját is kiszámoltuk – azaz, hogy az adott légtömeg honnan is érkezett, milyen utat tett meg –, s ezt térképen ábrázoltuk, hogy kiderítsük a por forrásterületét. 1979-től 2022 végéig összesen 86 olyan epizódot tudtunk azonosítani, amikor nagy távolságról érkező, szél által a felszínről kifújt (értsd nem vulkáni eredetű) port tartalmazó tömegek érték el Finnország térségét.

Nem csak a Szahara?

A légköri modellek által valószínűsített események megerősítő vizsgálatai során számított légpályák már a kutatás első szakaszában ráirányították figyelmünket arra, hogy nemcsak szaharai port kell majd figyelnünk, hanem más száraz-félszáraz térségek is szóba fognak kerülni porforrás gyanánt. Az esetek negyede kapcsán az Aral-tó tágabb területét (Aral–Kaszpi-térség) sikerült beazonosítani mint forrást. Sőt, öt alkalommal a Közel-Kelet sivatagjaiból származó por jutott el a vizsgált időszakban Finnországig.

Az idősorokban látható volt, hogy az Aral-tó katasztrófájához, azaz az egykor Földünk negyedik legnagyobb tavának a csaknem teljes kiszáradásához vezető felelőtlen emberi hatások még a távoli térségek levegőkörnyezeti folyamataiban is megjelennek. A tavat tápláló Amués Szír-Darja vizét gyapotföldeken elöntözték, így a kopáron maradt egykori tómeder területét elfoglaló – Aralkumnak is nevezett – sivatagi térséget mára a legnagyobb antropogén eredetű porforrásterületként tartja számon a szakirodalom.

Az Aral–Kaszpi-térségből származó eseményekről ugyan korábban már számoltak be finn meteorológusok rövid közleményekben, de a szíriai, szaúd-arábiai és iraki forrásokhoz köthető közel-keleti poros események igencsak meglepték a kutatókat, hiszen efféle epizódokról korábban semmiféle adat nem állt rendelkezésre.

Távhatások

A poros események ritkán jártak együtt a felszínen is érzékelhető vagy mérhető porkoncentráció növekedésével. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy a délről érkező légtömegek gyakran jelentős felmelegedéssel is együtt jártak, mely többlethő a légkör magasabb rétegeiben még inkább tetten érhető volt. Ez a magasban történő melegbeáramlás – elsősorban a hidegebb időszakokban – a légköri csapadékelemek olvadásához is hozzájárult, mely cseppek hullásuk során túlhűlnek és felszínre érkezésük során ónos vagy fagyos esőként fagynak újra a mechanikai becsapódás hatására. A téli poros események során minden alkalommal megjelentek ezek a jelenségek a meteorológiai jelentésekben, jól mutatva, hogy ezen epizódok során fel kell készülni erre a veszélyre, különösen azért, mert vizsgálataink szerint éppen a téli epizódok gyakorisága növekszik Finnországban is. Az ilyen porviharos események szezonalitás-eltolódása Európa-szerte megfigyelhető volt már korábbi vizsgálataink során is. Bizonyítást nyert az is, hogy ennek a hátterében az arktikus területek fokozott felmelegedése áll. A nagy távolságokra eljutó poranyag azonban nem csupán egy tünete mindennek, hanem például az északi térségek hóval és jéggel fedett területein kiülepedve a gyorsabb olvadáshoz is hozzájárulhat, mivel a sötétebb felszín több hőt nyel el, tovább növelve a magasabb földrajzi szélességek fokozottabb felmelegedését.

Egy másik olyan globális folyamat is aggasztja a kutatókat, amelynek szintén hatása lehet a meridionális portranszportra, ez pedig nem más, mint az Észak-Atlantikumban megfigyelhető óceáni áramlatok lassulása és lehetséges jövőbeni leállása. Ennek hatására vonatkozóan számos kérdőjellel terhelt még a képlet, de az biztos, hogy a Föld energiaháztartása egyfajta folyamatos kiegyenlítődésre törekszik, és mivel az egyenlítői övezetek többletenergiával rendelkeznek, azt a poláris irányokba el kell szállítani: nagyrészt a tengeri áramlatokban, kisebb hányadban a légkörben. Ha a tengeráramlatok szerepe ebben csökken, akkor a sokkal hevesebb légköri energiatranszport-folyamatokra hárul a feladat, tovább fokozva a meridionális áramlási helyzetek gyakoriságát.

Mintavétel félezer helyszínről

Mindezidáig a jelenségekkel kapcsolatos szisztematikus, hosszú távú vizsgálat Finnország térségében még nem készült, csupán egyes események kapcsán jelentek meg hírek, olykor esettanulmányok.

Igény azonban volt rá, hiszen a közelmúltban két alkalommal is történt jelentősebb porkiülepedéssel együtt járó esemény, mely során a hóval borított finn táj narancssárgás árnyalatot vett fel. Ezek az új jelenségek szintén beleillettek az új európai poros körképbe, sőt szerte a kontinensen megfigyelhető volt e két epizód légköri és felszíni hatása; a valószínűtlenül színes naplementékről és a kimosódott nagy mennyiségű porról számos híradás jelent meg Spanyolországtól, Franciaországon keresztül Hollandiáig, majd persze még északabbról is.

A Finn Meteorológiai Intézet a lakosság segítségét kérte, hogy minél több pormintát elemezhessenek a kutatók. A felhívásban azt javasolták, hogy a szaunákban olvasszák fel a havat és ezután küldjék el a mintákat a kutatóknak. A nagy sikerű közösségi tudomány keretében 525 helyszínről érkezett beszámoló és szaharai port is tartalmazó csapadékminta, mely a finn kutatók szerint világrekord. Tény, hogy egy korábbi szaharai porviharos esemény során a Pireneusokból és a Francia-, illetve Svájci-Alpokból „csupán” 136 mintát küldtek be a lelkes lakosok 2021 februárjában.

Varga György Gresina Fruzsina HUN-REN CSFK, Földrajztudományi Intézet A kutatások az NKFIH FK138692, valamint az RRF-2.3.1-21-2021 projektek támogatásával, magyar, finn és izlandi kutatók részvételével valósult meg.

Forrás: Élet és Tudomány