A glaukóma a vakság második leggyakoribb oka, csaknem nyolcvanmillió embert érint világszerte. A köznyelvben zöldhályognak nevezett betegség, melyet a szem elülső részének hegesedése következtében megemelkedett szemnyomás és a látóideg fokozatos elhalása jellemez, főként az időseket fenyegeti. Fekete Andrea egyetemi tanár kutatócsoportja a Semmelweis Egyetemen kiváló nemzetközi partnerekkel együttműködve, a hazai finanszírozású HU-rizont program támogatásával új megközelítéssel kíván megoldást találni a glaukóma tüneteinek enyhítésére.
A glaukóma népbetegség - szögezi le Fekete Andrea -, a jelenleg már 80 milliós betegszám világszerte a népesség idősödésével együtt tovább fog növekedni. Különösen nagy veszélyt jelent az euroatlanti társadalmakban, illetve Ázsiában, Japánban, Kínában, Indiában a nagy népességszámú területeken. A glaukómás betegek élethosszig tartó kezelést igényelnek, de sajnos a látásromlás a sokszor kombinációban alkalmazott gyógyszerek ellenére is megállíthatatlan, ezért van szükség újabb és újabb kezelési lehetőségek vizsgálatára. A zöldhályog kialakulása során a szemben megemelkedik a nyomás, ami károsítja a látóideget, és ez végül, fokozatos látásromlást követően, akár teljes vaksághoz is vezethet. Ha nem avatkozunk be gyógyszeres kezeléssel, akkor a folyamat nagyon gyors lefolyású és visszafordíthatatlan – hangsúlyozza a HU-RIZONT program keretében támogatott kutatócsoport vezetője. Az a fő probléma, hogy a ma rendelkezésre álló készítmények jobbára csak tüneti kezelésre alkalmasak, csupán lassítani tudják a betegség előrehaladását, de megakadályozni vagy visszafordítani nem képesek azt.
A kutatás célja, hogy egy eddig nem alkalmazott módszerrel befolyásolják a zöldhályog kialakulásának a folyamatát: a kiváltó okot, a szem elülső részének hegesedését állítanák meg. Vagyis oki terápiát alkalmaznak, szemben a korábbi készítményekkel, amelyek csak a tüneteket enyhítették azáltal, hogy a szem csarnokvizének mennyiségét próbálták csökkenteni vagy annak elfolyását kissé gyorsítani, ám magát a hegesedést nem tudták hátráltatni. Mindez érthető, hiszen a fibrózis glaukómában betöltött kulcsszerepéről csak szűk egy évtizede rendelkeznek biztos ismeretekkel a szemészeti köztudatban - világítja meg az új módszer hátterét Fekete Andrea. A szem elülső részének a struktúrája rácsos szerkezet, olyan, mintha egy csatornafedlap rácsain keresztül folyna a csarnokvíz, ami - számtalan egyéb feladata mellett a szem nyomását tartja normális keretek között. Ha ez a rácsszerkezet beszűkül amiatt, hogy a rács alkotórészei megvastagodnak, akkor az elülső rész szöveti szerkezete megváltozik. Olyan alkotóelemek jelennek meg benne, mint a kollagén és egyéb, hegesedést okozó szövetalkotó elemek, amelyek normális esetben nincsenek jelen a rácsszerkezetben. A beszűkült réseken át nem tud elfolyni a csarnokvíz, s a bennmaradt folyadéknak egyre nagyobb a nyomása, ami kórosan nyomja a látóideget.
A Semmelweis Egyetem kutatócsoportjának szakemberei a közelmúltban egy új molekula, a Sigma-1 receptor védő hatását írták le, és világszerte szabadalmi védettséget kaptak a Sigma-1 receptort aktiváló kezelésre, amely a hegesedést gátolja. COVID-betegeken végzett kutatások során már igazolták, hogy a Sigma-1 receptort aktiváló terápia a tüdőkárosodás ellen is véd. A közelmúltban pedig egérkísérletekben azt is bizonyították, hogy a Sigma-1 receptort aktiváló szemcsepp gátolja a hegesedést és csökkenti a glaukómás szemnyomást. Mindezek nyomán a vizsgálataik célja az általuk korábban kidolgozott szemcsepp további fejlesztése, az összetétel szabadalmaztatása és egy emberi gyógyászatban alkalmazható prototípus elkészítése. Ez a szemcsepp a hegesedéssel, fibrózissal járó folyamatokat gátolja meg több ponton, például megakadályozza az erre specializálódott sejtek hegszövetképződéséhez vezető tevékenységét. A szemcsepp gyulladáscsökkentő hatású is egyben, ugyanis a gyulladás igen gyakori velejárója a fibrózisnak. Ilyen kombinációra, a hegesedés kialakulásával szembeni és a gyulladás elleni együttes hatásra eddig egyetlen ismert gyógyszer sem volt még képes. Mindezek mellett a magyar kutatók által fejlesztett csepp a jelenlegi tudásuk szerint mentes azoktól a mellékhatásoktól, amelyek a korábbi szerek esetében például a szem szárazságához vezettek. Az, hogy a kutatások eljutottak az előzetes klinikai vizsgálatok ezen szakaszáig, vizsgálatok ezen szakaszáig, – vagyis annak igazolásáig, hogy a szemcsepp várhatóan nem okoz káros mellékhatást humán alkalmazás során, önmagában olyan eredmény, amire nem volt példa az elmúlt három évtizedben egyetemi vagy egyéb nem gyógyszergyári fejlesztés esetében hazánkban.
Forrás Élet és Tudomány