Egy évtized könyvkiadásának minden mozgását leírni, különösen ilyen szűkös keretben, nyilvánvalóan lehetetlen vállalkozás. Ennek tudatában a következőkben ahelyett, hogy a mindentudás hamis pozíciójából fogalmaznám meg a megállapításaimat, sokkal inkább az elmúlt években az ifjúsági irodalommal történő foglalatoskodásom során megfigyelt folyamatokra, tendenciákra szeretném irányítani a figyelmet, abban is bízva, hogy az itt megfogalmazottak a területen dolgozók számára további beszélgetések kiindulópontjai, akár vitaindítók lehetnek.
Elsősorban a magyar ifjúsági irodalomra koncentrálok, de helyenként igyekszem a felvetéseimet nemzetközi kontextusban is elhelyezni. Amikor az ifjúsági irodalom korpuszáról beszélünk, fontos rámutatnunk a megszólított célközönség, vagyis az ifjúsági" (jellemzően 10-12 éves kortól számított, más terminológiában kamasz vagy tinédzser) korosztály meghatározásának problémáira. Ehhez érdemes a tágabb fogalom, a gyerekkor meghatározásai felől elindulnunk. Ha a gyerekkort biológiai kategóriaként kezeljük, a pubertás kor végéig tartó fejlődési folyamatot értjük alatta, jogi értelemben pedig (az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében foglaltak alapján) gyereknek tekintendő minden, a 18. évét még be nem töltött személy. A gyerekkor mindezek mellett társadalmi konstrukcióként is elgondolható, ha azt a kérdést tesszük fel, egy adott térben és időben milyen sajátosságok, társadalmi értékek rendelődnek a gyerekkor képzetéhez. Ezek különbözőek lehetnek időben (a középkor homunculus-szemléletétől a Rousseau-féle idealizált gyerekkor-felfogáson keresztül a reformpedagógia partnerségalapú gyerekszemléletéig), és térben is, az egyes társadalmak sajátos történelmikulturális fejlődése következtében, de arra is látunk példát, hogy egy társadalmon belül több, különböző gyerek (kor) felfogás érvényesül (ilyen volt tipikusan az ipari forradalom időszakának Angliája, ahol a gyerekek társadalmi helyzetüktől függően egészen más szerepet kaptak: a szegény családok gyerekei munkára voltak kényszerítve, míg a felsőbb osztályok körében a család védett, burokban tartott tagjai voltak). A gyerekkép lokális-társadalmi különbségeire szemléletes példa lehet a Janne Teller Semmi című regénye körül kialakult vita a hazai közvéleményben, amelynek mélyén a dániai (és általában a skandináv országokra jellemző) demokratizáló, modern és a magyarországi, konzervatív gyerekkép ütközéséről beszélhetünk. Vagyis arról, hogy a felnőtt társadalom a gyerekeket önálló, kritikusan gondolkodó olvasóként képzeli-e el, vagy kevesebb cselekvési képességet és önállóságot rendel hozzájuk, ezért korlátozni szeretné a „káros" értékeket közvetítő tartalmak befogadását. Én úgy látom, a magyar társadalom (és ezáltal a gyerek- és ifjúsági köteteket vásárló szülők, pedagógusok stb.) jelentős része konzervatív szemléletű a tekintetben, hogy milyen értékeket, tartalmakat „enged be" a gyerekek szocializációjába. A konzervativizmus a könyvek formátumát is érinti, a szöveges tartalmak választását az illusztrált vagy multimediális kötetekkel szemben. Ez a szemlélet azonban egyre nagyobb feszültségben áll a fiatal generációkat (és a felnőtteket is) érintő mediális és kulturális átrendeződéssel, az internet és többek között - a streaming, valamint a közösségi média által átformált befogadási szokásokkal. A nemzetközi gyerekkönyves szakma (gondoljunk csak az angolszász, a német vagy akár a lengyel példára) törekszik arra, hogy lépést tartson ezzel a megváltozott kulturális helyzettel (például a vizualitásnak, a könyvtárgyak anyagiságának, a kép-szöveg viszonyok hangsúlyosabbá tételével), a magyarországi gyerek- és ifjúsági színtér azonban e téren érezhető lemaradásban van. További, véleményem szerint itthon kevésbé megjelenő belátás, hogy az irodalom ma már nem az elsődleges kulturális szocializációs médium a fiatalok körében, sőt, gyakran épp filmadaptációk, videójátékok, internetes trendek vagy mémek vezetik el őket egy-egy szöveghez. Miközben tehát a felnőtt társadalom (a legjobb szándéktól vezérelve) óvni kívánja a gyerekeket a könyvekből rájuk leselkedő, „nem odaillő" tartalomtól, más médiumokban és platformokon lényegében szűretlenül találkozhatnak ezekkel, akár egészen korai életkorban is. (Ennek tükrében pedig különösen érdekes kérdés, hogy vajon hazánkban miért épp az irodalom az a terület, amelyet az elmúlt időszakban még intézményesített állami tartalmi cenzúra is érintett, lásd a könyvek kötelező fóliázására vonatkozó törvényt.) Én úgy látom - bár ezt valójában csak a jövő fogja igazolni -, hogy jelenleg egy átalakulási folyamatban vagyunk, amelyben a jellemzően konzervatív attitűd a gyerekekhez és a gyerekirodalomhoz a modern pszichológia és pedagógia legutóbbi belátásaival összehangban lévő, liberálisabb, demokratikusabb hozzáállással együttesen van még jelen.
FOLYAMATOK, TENDENCIÁK A hazai (gyerek- és ifjúsági irodalmi piac mozgásaiból az látható, hogy a kiadók az elmúlt évtizedben kitartóan törekszenek arra, hogy nyissanak érzékenyebb, komolyabb témák felé. Erre érzékletes példa, hogy a 2010-es években a három legnagyobb ifjúsági kiadónak egyaránt indult - a nyugati könyvpiacon már régebb óta létező - úgynevezett tabu-sorozata, amelyek kötetei vállaltan társadalmilag érzékeny témákat (mint a bullying, a fizikai és a szexuális bántalmazás, a családon belüli alkoholizmus vagy a droghasználat) emeltek középpontba. A Móra Kiadónál TABU könyvek (2011-2015), a Tilos az Á! Könyveknél Vészkijárat (2015-2023), míg a Kolibri Kiadónál Magasfeszültség (2013-2018) néven futottak ezek a szériák. A súlyosabb témák végül, mondhatni,,,kiváltak" ezekből a sorozatokból, és egyre magától értetődőbb módon kapnak helyet az ifjúsági könyvekben. Az elmúlt évtizedből néhány – a HUBBY Év Gyerekkönyve díjában is valamiféle kiemelésben részesülő-, érzékeny társadalmi témákat igényesen és árnyaltan megragadó példa: Kalapos Éva Massza című young adult regényének (Manó Könyvek, 2016) központi témája a cyberbullying, Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című (Csimota, 2015), Kun Fruzsina munkái által izgalmas képi világgal is bíró kötete a szülői alkoholizmus problémájával szembesít, Lipták Ildikó Csak neked akartunk jót (Csimota, 2020) című ifjúsági regényében a szegénység és a ruházkodás (ami a kamaszkori identitásképzés egyik fontos eleme) kérdései kerülnek középpontba. Vészits Andrea Agáta és a jegenyenyár (Pagony, 2024) című kötetének főhőse egy Touretteszindrómás kislány, az Ábris és az azúrkék patkány (Pagony, 2025) - ami az idei Év Gyerekkönyve díj szakmai és gyerekzsűrijének elismerését is elnyerte az állatallergia és az állatkísérletek problematikáját ragadja meg egy allergiás kisfiú és egy patkány barátságán keresztül. Ami a műfaji tendenciákat illeti, látványosan nagy a krimik száma a kamaszoknak szóló könyvekben és médiában, a hazai és a nemzetközi színtéren egyaránt (lásd a Netflix olyan sikerprodukcióit, mint az Enola Holmes-filmek, a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz vagy a Wednesday sorozat). Itthon egyes ifjúsági kiadók kiemelt törekvése is megfigyelhető a műfaj képviseletére, ami egyrészt fordítások közlésében nyilvánul meg, másrészt azt is eredményezi, hogy a hazai alkotók nem csupán a nemzetközi trendek követésére szorítkozhatnak, hanem egyedibb koncepcióknak is nyílik tér, ezáltal rendkívül változatos módokon jelenik meg a krimi a kortárs magyar ifjúsági irodalomban. Az elsősorban a klasszikus detektívregény hagyományainak feminista újraírásait magyarra fordító kiadó, a Manó/Menő Könyvek (lásd a Sherlock, Lupin és én című, Irene Adler álnév alatt jegyzett, immár magyarul 17 részből és három kiegészítő kötetből álló szériát vagy Robin Stevens Úrilányok nem gyilkolnak című remek sorozatát) például egy kiadói sorozatban, az Új Kedvencekben is újjáéleszti a műfajt: a történelmi múltat, elsősorban saját korukban úttörő női karakterek történeteit elbeszélő (ez idáig) nyolc kötetből hat a krimi műfaji kódjaival is játszik, de hasonlóan hangsúlyosan jelenik meg a zsáner a Pagony népszerű Abszolút Töri sorozatában is, amelynek kerettörténete szerint egy budai általános iskola diákjai utaznak vissza különböző korokba, ahol testközelből élhetik át a történelem kiemelkedő jelentőségű eseményeit. Fontos emellett megemlíteni Ruff Orsolya Orczy Mimi kalandjai regénysorozatát is, amelynek a 19. században nyomozó kamasz lány hősét Orczy Emma, A Vörös Pimpernel című világsikerű könyv magyar származású szerzője ihlette. Ahogyan az említett példákban, úgy általában a hazai ifjúsági krimikben is nagy szerepet kap az ismeretterjesztés - gondoljunk csak Fiala Borcsa a Kolibri Kiadónál megjelenő bűnügyi regényeire, amelyek hazai vidéki tájakon játszódnak, vagy Berg Judit történeti ismeretterjesztő ifjúsági krimijeire (Ecovit: Az őrzők, 2019; A keresők, 2021). Népszerű Mészöly Ágnes sci-fielemekkel is játszó Hanga és Várkony sorozata (Cerkabella, 2015-2017), Wéber Anikó Cseresznyeliget sorozata (Pagony, 2019-2026), Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei könyvei (2014-2022), illetve egyedi hangot üt meg Varga Bálint a roadmovie-k világát megidéző Váltságdíj nélkül duológiája. Egészen izgalmas megközelítéseit is láthatjuk a műfajnak, ilyen még (a több ifjúsági krimit is jegyző) Mikó Csaba steampunk elemekkel dúsított alternatív történelmi regénye, A mutatványos (Lampion, 2022) vagy Dér Adrienn szintén steampunk elemekkel átszőtt, antropomorf állatok lakta mesevilágban játszódó Kalandorjeti Fémkeleten sorozata (Koinónia: Időzavar, 2023; Az ellopott kulcs, 2024). Szintén érzékelhető tendencia volt az elmúlt évtizedben, hogy - feltehetően a műfaj nemzetközi sikerén felbuzdulva - hazai szerzők is elkezdtek kísérletezni az ifjúsági/young adult disztópia műfajával. Ezek közül fontos kiemelni Zágoni Balázs Fekete-fény duológiáját (Móra: A Gömb, 2018; Odaát, 2019), amely disztopikus jövőnarratívájának helyszíne a Kárpát-medence. Ehhez az irányhoz csatlakozik Rojik Tamás Szárazság című climate fiction sorozata (Tilos az Á! Könyvek: Szárazság, 2020; Árulás, 2021) és Kalapos Éva Veronika Nem hagylak itt című (a Bonobó sorozat első darabjának szánt) regénye (Lampion, 2024), amelyek Magyarország (nem is annyira) távoli jövőképeit festik meg. Egyetemesebb kontextusban tárgyalja a közösség, az egyén és a hatalom problematikáját Gáspár András Gáspár Héjnélküli (2021, Móra) és a Mészöly Ágnes-Molnár T. Eszter szerzőpáros Kalaallit Nunaat - Az Emberek Országa (Tilos az Á! Könyvek, 2019) című regénye. Ami a fantasy helyzetét* illeti az ifjúsági irodalomban, a zsánerben mintha kevésbé tudna érvényesülni vagy kialakulni egy egyedibb hangú hazai szerzőgárda (miközben érdekes megfigyelni, hogy a műfaj „felnőtt" vonulatában kiemelkedő alkotók sora jelent meg, például Moskát Anita, Veres Attila, Rusvai Mónika, Kleinheinz Csilla vagy Gaura Ágnes személyében). Ennek ellenére a magyar ifjúsági irodalomnak is vannak figyelemre méltó, kortárs fantasy-kötetei, mint Huszti Gergely Mesteralvók duológiája (Ciceró: Mesteralvók hajnala, 2019; Mesteralvók viadala, 2020), Majoros Nóra Pityke és prém című regénye (Móra, 2018) vagy Schmal Róza Nagy folyók haragja trilógiája (Kolibri: A Ladann könyve, 2021; Lampion Könyvek: A Varad könyve, 2022; A Dalam könyve, 2023). És bár nem az elmúlt évtizedhez tartozik, Böszörményi Gyula nevét mindenképpen érdemes érinteni a magyar ifjúsági fantasy tárgyalásakor (vö. Gergő sorozat, Rémálom sorozat, Zsófi-regények). A magyar ifjúsági könyvpiac izgalmas sajátossága, hogy az utóbbi évtizedben a magyar közoktatás feladatait is magára veszi". Ennek oka a hazai irodalomoktatás jelenlegi, problémás helyzetében keresendő, jelesül abban, hogy a kötelező olvasmányok időben (és gyakran témájukban is) rendkívül távol állnak a fiatal generációktól, ezért éppen fő céljukat, az olvasás megszerettetését nem érik el. A kortárs ifjúsági könyvek alkotói többféle módon kísérlik meg közelebb vinni a kötelező olvasmányokat és szerzőket a fiatal közönséghez: van, hogy új, modern történetekbe szövik őket (Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány, Móra, 2003; Szabó Borbála: A János vitéz-kód, Pagony, 2020; Bánki Éva: Petőfi-vírus, Kolibri, 2023), vagy éppen kalandkönyvek segítségével próbálják átélhetőbbé tenni a cselekményt (pl. Kötelezők újratöltve sorozat). A kalandkönyvek hozzákapcsolhatók egy itthon szintén kibontakozóban lévő, ám annál korszerűbb irányhoz, az immerzív játékkönyvek megjelenéséhez - ennek kapcsán Bojti Anna köteteit érdemes kiemelni, amelyekben az olvasás során az alakuló történet kibontakozását az olvasó döntései befolyásolják (dönthet, melyik irányba folytatja tovább a történetet). Ami a formátumok változását illeti, az elmúlt évtizedben szép számmal jelentek meg igényes ifjúsági antológiák is. A Móra Kiadó kezdeti lendületét követően (Jelen! Kortárs ifjúsági novellák, szerk. Gaborják Ádám, 2017; 2050. Ifjúsági novellák a jövőről, szerk. Sirokai Mátyás, 2018; 48 másképp. Ifjúsági novellák a múltból, vál. Dávid Ádám, Dóka Péter, 2019) az antológia műfaja a Pagony ifjúsági kiadójának, a Tilos az Á! Könyveknek vált az elmúlt években a kiadói profilja markáns részévé. Péczely Dóra szerkesztői-szövegválogatói munkája nyomán novellagyűjtemények (Budapest OFF. Kortárs novellák, 2018; Szevasz. 25 kortárs novella, 2021; Tízig aludni. 25 kortárs és kortalan novella, 2022) és líraantológiák láttak napvilágot (Szívlapát. Kortárs versek 16 éven felülieknek, 2017; Lehetnék bárki. Kortárs és kortalan versek, 2020; 121 vers, ami összetöri/összeragasztja a szíved, Tilos az Á! Könyvek, 2026), míg Grancsa Gergely szerkesztésében a Petőfi-bicentenárium alkalmára készült Költővel nem járnék után 2024-ben a Hangulatjelentés. Közérzeti novellák, majd 2026-ban a Nem mondtam nemet című novellagyűjtemények is megjelentek, illetve a rendszerváltás időszakáról szóló rövidpróza-gyűjteményt is találunk a kiadó kínálatában (Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról, szerk. Kovács Eszter, 2019). Az említett antológiák frissességét és relevanciáját egyrészt az adja, hogy formátumuk (több, rövid szöveg) jobban illeszkedik a,,digitális bennszülött” generációk megváltozott befogadási sajátosságaihoz (rövidebb koncentrációs képesség, újabb és újabb, változatos ingerek igénye), másrészt pedig az, hogy szerkesztőik jellemzően kortárs – ifjúsági és nem (csak) ifjúsági – szerzőket kérnek fel új szövegek alkotására (inkább a novellaantológiák esetében), vagy a kanonikus szerzők mellé kortárs szerzők műveit rendelik (lásd Péczely Dóra versantológiáit). A Tilos az Á! Antológiáinak sajátossága továbbá, hogy minden kötet egy fiatal illusztrátor alkotásaival jelenik meg, ezáltal a – méltatlanul – a kisebb gyerekeknek szóló könyvekbe száműzött" illusztrált könyv műfaja újra visszakerül a kamaszoknak/fiatal felnőtteknek szóló irodalomba. -
- EGYEDI KONCEPCIÓK, LEHETSÉGES UTAK Az előzőekben a tendenciák felvázolásakor elsősorban a hasonlóságokat kerestem, azonban ahogyan minden művészeti területnek, úgy az ifjúsági irodalomnak is az egyik fő mozgatórugója a kreativitás és a kísérletezés, olyan koncepciók létrehozása, amelyek a trendekből kiemelkedve, egyediségükkel keltik fel az olvasók figyelmét. Az utóbbi években - az ezt célként kitűző kiadók nyitottságának is köszönhetően - egyre több ilyen „öntörvényű” kötet lát napvilágot. Ilyen többek között Dániel András Jaj, ne már! - mondta a hal című (Pagony, 2022), a szerző által illusztrált és a tőle megszokott játékosságban tobzódó ifjúsági kötete, Balássy Fanni író és Korbuly Ágnes illusztrátor Bocs, hogy élek című, a fiatal felnőtt generáció életválságát tematizáló könyve, amelyben a szöveg és a kép rendkívül változatos, kreatív módon kerül párbeszédbe, vagy Szinvai Dániel szerzői kötetei, a Párhuzam (Csimota, 2024) és az álmomban az eső (Csimota, 2025). Az említett példákat összeköti, hogy a vizualitás kulcsszerepet kap bennük (olyannyira, hogy az álmomban az eső csendeskönyv, tehát csak képi narratívával dolgozik), ezáltal egészen más, összetett értelmezési készségeket igényelnek, mint a hagyományos szövegek, ám ezek talán ismerősebbek lehetnek a (szintén a kép-szöveg dinamikán alapuló) mémeken szocializálódott, fiatal olvasók számára. Azt azonban, hogy ez az irányvonal végül tendenciává tud-e alakulni, csak a következő évtized végén fogjuk látni.
A tanulmány a Kulturális és Innovációs Minisztérium EKÖP-2025-3 kódszámú Egyetemi Kutatói Ösztöndíj Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült. *
Köszönöm Tisza Eleonórának, a young adult fantasy kutatójának, hogy az előadásból eredetileg kimaradt szempontban szaktudásával kisegített.
Forrás: Kortárs magazin