A szigorúan monoton, folyton növekedni vágyó, korlátok nélküli társadalmi és gazdasági berendezkedésünk végső állomása és egyben eredménye a Föld erőforrásainak teljeskörű felélése. Ez a termelés alapú gazdasági struktúra nagy hatást gyakorol az építészetre és az építési kultúrára, valamint az építőiparban jelenlévő szerepkörök összességére. Az alternatív működési stratégiák, modellek kidolgozása és alkalmazása elengedhetetlen az érdemi változás eléréséhez. Molnár Csenge Virág recenziója.
Ken De Cooman, a Brüsszelben működő BC architects & studies & materials kollektíva alapító tagjaként az OASE tematikus építészeti folyóiratban[1] publikált WORK IN ACTION című írásában a felvázolt problémára mutat rá és egyúttal – cselekvési stratégiákon keresztül – megpróbál adni egy olyan lehetséges megoldást, amely nemcsak az építészetet körülvevő szakterületeket érinti, hanem más iparágakra is adaptálható. A BME Építőművészeti Doktori Iskola doktoranduszaként és tervező építészként fontosnak tartom az építészeten részben túlmutató, részben a hivatással összekapcsolható felvetésekkel egy tágabb közönség elérését.
A technológiai fejlődés problémamegoldó képességének is megvannak a korlátai, amelyet a tanulmány szerzője jól felismert. Napjaink felgyorsult világa különválasztott részekre és hozzájuk tartozó további szerepkörökre bontja le az építés folyamatát, ahol a folyamatban résztvevők kapcsolatai fellazulnak, az egymás közti kommunikáció redukált. A folyamatos növekedéssel definiált fejlődés (és érték) ellehetetleníti a jó értelemben vett visszalépést, ami szükséges lehet ahhoz, hogy (újra) közelebb kerülhessünk magához az építéshez mint cselekvéshez, és az általa létrehozott komplex kapcsolati háló szereplőinek közösségben való együttműködéséhez.
A holland folyóirat kiadványában az építészek a német-amerikai filozófus, Hanna Arendt gondolataira reflektálnak, azok építészetben megjelenő analógiáit keresve. A szerző kiemeli Arendt, Az emberi állapot (The Human Condition) című művét, ahol az aktív emberi cselekvéseket kategorizálja három fogalom köré csoportosítva: létfenntartás (labour), készítés/csinálás (work), cselekvés (action). A három cselekvési forma összekapcsolása, interakciója hozza létre azt a hibrid (építészeti) gyakorlatot, amelyben Cooman a megoldást látja és amelyet közvetlenül, építészeti projekteken keresztül végigkövethetünk. Az írás számomra itt válik hitelessé. A gyakorlaton túlmutató, majd visszaható, kutatásalapú elméleti tudás alkalmazása a tervezésben, majd a megvalósításban, és annak környezetére gyakorolt hatása képezi le azt a modellt, ahol a folyamatos visszacsatolás és önreflexió teljesül.
Az Atelier Tayou építészeti projekt tanulmányban bemutatott példáján keresztül a közös építés közösségformáló ereje az, ami meghatároz egy ilyen kezdeményezést, valamint a fentiekben definiált alternatív cselekvési stratégia, amely a konstans interakción, a csináláson, a tudásátadáson és a közösen létrehozott produktumon alapul. Egy hasonló kezdeményezés zajlott le nemrég Erdélyben KOMPRESOR Sepsiszentgyörgyi Építészeti Sűrítmény – Alkotótábor és Szimpózium[2] néven, ahol egy régi dohánygyár kompresszorházát revitalizálta az alkotóközösség, beszélgetésekkel, szakmai előadásokkal tűzdelve. Ezek a jógyakorlatok táptalajként és egyben katalizátorként szolgálhatnak a hasonló kezdeményezéseknek.
A cikkben tárgyalt második példa mutat rá igazán az építészeti szerepvállalás alternatív módozatára, ahol problémafelismerés, cselekvés és reagálás folyamata nem köthető közvetlen módon épülethez, de egyértelműen az építés körforgásában értelmezhető. A helyhez kötött építkezések során kitermelt föld összegyűjtése, építőanyaggá alakítása, majd építőanyagként újrafelhasználása egy olyan megoldásra mutat rá, ami képes más iparágban jelenlévő szereplőket becsatornázni és diskurzusra késztetni. Amíg az előző projektek kapcsán maga a szemléletmódváltás eredményez érdemi változást egy adott szituációban, addig itt olyan érdekrendszer alakítható ki az egyes gazdasági szereplők között, amelynek eredményeként következik be a látásmódbeli változás.
Vajon hordoznak-e a beavatkozással közvetlenül érintett környezeten túlmutató változást ezek a tevékenységek? A kísérletek, melyek szembemennek a jelenkor általános módszertanával, milyen levonható tanulságot fogalmaznak meg? A választ a projekt létrejöttének folyamata, annak hogyanja adhatja, amely a jelenlegi struktúrát megbontani, átalakítani törekszik, alternatív kutatási irányokat keres, miközben az (építész)közösséget együttműködésre, meglévő értékeink újraértelmezésére és kísérletezésre sarkallja. A szerző ezt úgy definiálja, hogy work in action.
Ken De Cooman 2024 októberében Post Concrete – Upcycling earth as a contemporary building material címmel tartott angol nyelvű előadást a Műegyetemen. Az esemény megtekinthető ezen a linken.
Molnár Csenge Virág
Exploratív Építészeti Tanszék, Építészmérnöki Kar, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőművészeti Doktori Iskola
A Doktoranduszi Kiválósági Ösztöndíj Program (DKÖP) által támogatott projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közös támogatásával, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal kötött támogatási szerződés alapján valósult meg.
[1] A lapszám címe: Table Settings. Reflections on architecture with Hannah Arendt
[2] szervezők: Domokos Kázmér, Kopacz Hanna, Túróczi Áron Mátyás, Vatány Szabolcs
Forrás: epiteszforum.hu