A Nemzeti Agykutatási Program első négy évében új gyógyszerjelölt vegyületeket találtak az Alzheimer- és a Parkinson-kór gyógyítására, új felfedezést tettek az örökletes Huntington-kór kezeléséhez, hozzájárultak a kognitív zavarok megismeréséhez, és több sikeres bionikai kutatást végeztek. Vannak olyan eredmények, amelyek különösen közel állnak Önhöz?
– Saját kutatócsoportom számára egyetlen fillér sem jutott, mert konzorciumelnökként nem tartottam volna etikusnak, ha a NAP-ból érkezik támogatás. Ezért csupán mások eredményeit sorolhatom. Arra is ügyeltem, hogy az általam vezetett MTA KOKI alanyi jogon ugyanannyi pénzt kapjon, mint bármelyik másik kutatóhely. Új laborok, kutatócsoportok felállítására pedig nem kértünk támogatást, semmiféle kiemelt juttatásban sem részesültünk annak ellenére, hogy az intézet a hazai idegtudományi kutatások fellegvára – több eredményt produkál ezen a tudományterületen, mint az összes többi hazai kutatóhely együttvéve. Az akadémiai intézet vezetőjeként természetesen örömmel látom, hogy itt dolgozó kollégáim fantasztikus eredmények sorával álltak elő az elmúlt négy évben. Sperlágh Beáta és munkatársainak eredményei például arra utalnak, hogy ha a terhes anyában valamilyen fertőzés miatt megemelkedik az interleukin nevű anyag mennyisége, az a magzat idegrendszerének fejlődését károsan befolyásolja. Nagy valószínűséggel autizmus alakul ki. A tünetek azonban kivédhetők voltak egy P2X receptorhoz kapcsolt jelátviteli útvonal anyában történő gátlásával. Mindez az autizmusesetek egy részében új távlatokat nyit a megelőzésre, illetve a gyógyszeres befolyásolásra.
Janszky József neurológus, a Pécsi Tudományegyetem professzora azt derítette ki, hogy az internetfüggőség drogfüggőkre jellemző agyi elváltozásokat okoz. Ez azért érdekes eredmény, mert ha valaki akár pár évvel ezelőtt internetfüggőségről beszélt, azt hitték róla, hogy viccel. A pécsi kutatók MRI segítségével az agy jutalmazó rendszerének és az érzelmi kontextust biztosító agyterületének szerkezeti változását mutatták ki. Az internetfüggők körében nagyobb lett az örömközpont, ami érthető, hiszen az érintett euforikus érzéseket él át hosszú időn keresztül. Ellenben zsugorodik a prefrontális kéreg, ami az érzelmi kontextust adja mindenfajta külső információ elraktározásakor. Az interneten szörfözőknél azonban nincs szükség elmélyülésre, érzelmi többletre, itt csak információhabzsolás folyik, ami ennek az agyterületnek a nem kielégítő használatát eredményezi. Ez a lelki elsivárosodás egyik jele. Ezek az eredmények teljes mértékben egyeznek a drogfüggőség által okozott agyszerkezeti elváltozásokkal, ami igazolja, hogy az internetfüggés ugyanolyan krónikus agyi betegség, mint az alkoholizmus vagy a drogfüggés. Eredményeik alapján hosszú távon követnék a netfüggőket, hogy MRI-vel megjósolható-e egy-egy kezelési módszer sikere vagy kudarca.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora, Racsmány Mihály arra jött rá, hogy nem az újratanulás a leghatékonyabb tanulási módszer, hanem a felidézés. Ez a módszer ellenáll a stressznek és más felejtést kiváltó hatásoknak. Munkájuk új kutatási eljárások kidolgozását, valamint az emlékezeti és tanulási zavarok gyógyszerkutatásának új irányát eredményezheti.

A NAP két alprogramjának köszönhetően jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek, a többi között funkcionális MRI labort szereltek fel az MTA Természettudományi Kutatóközpontjában, humán agyszövetbank, egy modern szekvenátor és nagy felbontású EEG berendezés került a Semmelweis Egyetemre, neuro-onkológiai labor a Debreceni Egyetemre, neuro-fiziológiai és biomarker laboratórium a Szegedi Tudományegyetemre. Csak a nyertesek használhatják ezeket a csúcsberendezéseket, vagy másokat is odaengednek?
– Bárki használhatja, aki ki tudja használni a csúcsberendezések előnyeit. Ékes példa erre a kérdésben említett funkcionális MRI labor, amelyet más felhasználók hiányában nem is tudnának fenntartani. A vidéki egyetemi központokban NAP-pénzből beszerzett műszereket ugyancsak használhatják a helyi kutatók. A KOKI-ban létrehozott Nikon-központban tárt karokkal várják a külső érdeklődőket. A NAP érdeke ugyanis, hogy minél több tudományos eredmény szülessen e program égisze alatt. Ezek a nagyberendezések az alapkutatás és az ipari fejlesztő kutatások közötti kapcsolatépítést is jól szolgálják. A SOTE szekvenátorához is bárki hozzáférhet, ipari partnerek is, de természetesen olyan eszköz is van, amely a hónapokon át tartó beállítások után annyira személyre szabott, hogy csak a „gazdája” tudja működtetni.
A NAP hosszú távú célja, hogy hozzájáruljon a társadalmi kiadások csökkentéséhez, valamint, hogy segítse az egészségipar fenntartható fejlődését. Segíti?
– Konkrét, számokkal igazolható hatást nemzetgazdasági szinten lehetetlen ilyen rövid időn belül kimutatni, de az biztosra vehető, hogy egyes eredmények hamarosan a klinikai gyakorlatba is bevonulnak. Ha pedig a legújabb és leghatékonyabb módszerek megjelennek, akkor az a minőségi ellátás mellett költségcsök­kentő hatású is. Ha kevesebb autista gyerek születik, ha a sztrókos betegek hatékonyabban kezelhetők, annak számokkal is kifejezhető kedvező hatása lesz a társadalom egészére nézve. Szintén a NAP kutatásai igazolták, hogy a Parkinson-kóros betegek korai diagnosztizálása és időben elkezdett kezelése mély agyi stimulációval akár 10-15 évvel is növelheti az aktív munkában töltött időt. Ha mindezeket összeadjuk, horribilis összeget kapunk.
Egy tavaly októberi interjúban nagyon fontosnak tartotta az új kutatólaboratóriumok felállítását – 31 ilyen létesült az ország különböző pontjain –, vezetőik jelentős számban külföldről hazatért magyarok. Egyikük például a svéd Karolinska Intézetből érkezett, egy másik Új-Zélandról. Összesen 48 kutatóhely kapcsolódott be a munkába. Aki akart, részese volt a munkának?
– A programot megvalósító konzorciumnak csak tíz intézmény lehetett a tagja, így nyilván sokan kimaradtak. De számukra nyitottuk meg a NAP B programot, melynek célja éppen az új kutatócsoportok létrehozása volt. A konzorciumi tagintézmények, ahol komoly, nemzetközi szintű kutatás folyik, automatikusan kaptak egy komoly összeget, 100-150 millió forintot. Ez volt a NAP A alprogram. A NAP B alprogram pénzére olyan kutatóhelyek pályázhattak, ahol sohasem foglalkoztak idegtudományi kutatásokkal, vagy korábban volt, de leépült, illetve az idegtudománnyal határos területeken dolgoztak, és hajlandóak voltak „átcsábulni”. Az ELTE például nem volt konzorciumi tag, mert az egyetemen folyó idegtudományi kutatás egyetlen laborra koncentrálódott. A NAP B alprogramból azonban négy kutatócsoportot támogatunk az egyetemen, ami igen jó alapnak bizonyult ahhoz, hogy az ELTE-t napjainkban a hazai idegtudományi centrumok között emlegethessük. Olyannyira, hogy az első négy év eredményeinek köszönhetően az ELTE, mint intézmény, a NAP 2 program konzorciumi tagja lett.
A program indulásakor azt mondta, már az is siker, ha az egyetemeken megtelepednek ezek a csoportok, ha négy év múltán ezek az intézmények úgy döntenek, hogy állást adnak a csoportok kutatóinak. Állást adtak?
– Még nem, ami érthető hozzáállás az érintett felsőoktatási intézmények részéről, hiszen 2014 és 2017 között a NAP fizette a csoportokat, és ez marad a gyakorlat a NAP 2 program idején is. Amíg a program finanszírozza a kutatásokat, a NAP-csoportokban dolgozó kutatók bérét, az egyetem nem nyúl a zsebébe. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha egy egyetemi kutatócsoport nyolc éven keresztül megfelelő nemzetközi színvonalat képvisel – nemzetközi pályázatokat nyer, kiemelkedő lapokban jelennek meg az eredményei, a legjobb tudományos diákkörösöket képzi, akikből aztán PhD-hallgatók lesznek –, akkor bizonyítani fogja létjogosultságát az egyetemi struktúrában. Az idegtudományok megtelepedésén túl azt is igazolni szeretnénk az egyetemek számára, hogy megéri az oktatói feladatok alól mentesíteni egyes kollégákat, kutatócsoportokat. Egyetemi szinten nagyobb a hozadéka, ha egy-egy kiváló tudós egyéniség a kutatásokra koncentrálhat, és nem kell laborgyakorlatok vezetésével megszakítania az elmélyült munkát. Nagyon kevés olyan zseni van, aki az oktatást és a kutatást is egyforma hatékonysággal tudja végezni, mindkét területen ott tud lenni a nemzetközi élvonalban. Az egyetemek elfogadták a kérésünket, hogy a NAP által finanszírozott csoportok munka­társai munkaidejük legfeljebb tíz százalékát töltik oktatással. Csak így lehet nemzetközi élvonalba tartozó kutatásokat végezni. Amennyiben az egyetemek nagy hangsúlyt szeretnének helyezni az elitképzésre, ami tulajdonképpen az „intézményesített” tudományos diákkör, és PhD-képzésben is élen akarnak járni, akkor teret kell adni az ilyen kutatóműhelyeknek. Amíg egy egyetemi oktató nem publikál, nem tud kutatási pénzeket nyerni. Van-e olyan ambiciózus hallgató, aki hozzá akarna menni tudományos diákköri munkát végezni, s nem inkább valamelyik akadémiai kutatóintézetbe? A NAP által támogatott kutatócsoportok a legjobb lapokban jelentetik meg közleményeiket, ezért bevonzzák a leg­tehetségesebb hallgatókat, akik majd az oktatói, kutatói utánpótlást jelenthetik az egyetemek számára is. A NAP-csoportok eredményei remélhetőleg felhívják az egyetemi vezetők figyelmét arra is, hogy megéri, ha az intézményükben főállású kutatók dolgoznak.
A program másik, viszonylag gyorsan érzékelhető eredménye a klinikákon jelentkezhet, ahol így megjelenhetnek a legújabb, legmodernebb diagnosztikai és gyógykezelési eljárások. Elképzelhető, hogy a kutatási eredmények hasznosítására spin-off cégek alakulnak – ezt a reményét a prog­ram indulásakor fogalmazta meg. Alakultak ilyen vállalkozások?
– Alakultak, de talán nem annyi, mint amennyire a kezdetkor számítottunk. Bátorítanunk kell erre a kutatókat, mert a kollégák zöme nem az eredmény piaci hasznosításában gondolkozik elsősorban. Örül, ha felfedez valamit, ha megalkot egy új eszközt, de arra ritkán gondol, hogy szellemi termékéből eladható produktum legyen. Megértem, mert egy cég menedzselése másfajta gondolkodást igényel. Terveink között szerepel egy új NAP indítása – külön büdzsével –, amely nagy cégekkel való együttműködéseket támogatna. A NAP és a vállalkozások által közösen finanszírozott programok a tudományos eredmények piaci hasznosítását szolgálnák.
Az eddigi 12 milliárd forintos támogatás után a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal 6,5 milliárd forinttal járul hozzá a NAP folytatásához. Mire elegendő ennyi pénz?
– Az igazán komoly költséget az első négy évben az új csoportok felállítása, a kutatási infrastruktúra kialakítása jelentette. Nagyműszerekre most nem kell költeni, az előző ciklusban beszerzett eszközöket kell működtetni. A csoportok jelentős része olyan szinten önjáró, hogy komoly EU-s pályázatokat is elnyertek. Úgy vélem, a 6,5 milliárdból az első négy évhez hasonló szinten működtethető a hálózat. Ez a szint nagyon komoly nívót jelent. Amikor külföldi kollégáimnak megemlítettem, hogy 61 laboratóriumot finanszírozunk az országos programból, ebből 31 teljesen új kutatóhely, megértik, hogy miért született ennyi kiváló eredmény az elmúlt négy évben ezen a tudományterületen. Egyébként a külföldiek nem hallottak arról, hogy bárhol másutt indult volna nemzeti program egy adott tudományág támogatására. Az eredmények egyértelműek. Az általunk kidolgozott irányítási struk­túra hatékony, nem változtatunk rajta. Bebizonyítottuk, hogy egy tízmilliós országban jól kontrollálható, kiszámítható módon működtethető egy ilyen méretű tudományos program.
Négy év alatt közel négyszáz kutató dolgozott a programban, amelynek keretében 126 kutatói-fejlesztői állást hoztak létre. Ezek mindegyike létezik a NAP 2-ben?
– Csak egy-két csoportot kellett bezárni nem kielégítő teljesítmény vagy kutatási profil miatt, a többi tovább működik, az állások is megmaradtak.
A NAP 2-ben indulnak új programok, vagy kizárólag az eddigi kutatásokat folytatják?
– Már csak azért is indulnak új programok, mert például az MTA KOKI-ból öt olyan kiváló kutatócsoport is bekapcsolódott a munkába, amelyek a program első négy évében kimaradtak, éppen amiatt, hogy intézetünk a többi intézményhez hasonló mértékű támogatást kapjon. Az új NAP-ban a teljesítményarányos elosztás dominált.
Miként vélekednek külföldön a magyar agykutatásról?
– Már a kétezres évek elején komoly szaktekintélyek nyilatkozták, hogy a magyar agykutatás fontos szerepet játszik a világ ideg­tudományának központi színpadán. Az MTA KOKI-t pedig az agykéregkutatás Mekkájaként emlegetik. Önmagáért beszél, hogy például az MTA KOKI-ban kilenc olyan kutató dolgozik, aki ERC Gran­tet (European Research Council, Európai Kutatási Tanács – a szerk.) nyert el. Ez több, mint amennyi ERC-pályázatot például Lengyelország az összes tudományterületet figyelembe véve elnyert. Nem biztos, hogy az újonnan elnyert MTA KOKI-s ERC-tá­mo­ga­tások kizárólag a NAP-nak köszönhetők, de az biztos, hogy a NAP szerepet játszott ezekben. Az ERC csak egy példa, a Horizon2020-as kiírásokon szintén kiválóan szerepelnek a magyar agykutatók.
Az EU Human Brain Projectje (HBP) információs és kommunikációs technológiai szempontból közelít az agyhoz. Célja, hogy egyesítve az emberi aggyal kapcsolatos összes jelenlegi tudást, szuper-számítógépes modellek és szimulációk segítségével lépésről lépésre rekonstruálja az agyat. A 84 európai és más nemzetközi kutatóintézet összefogásával 2013 és 2023 között 1,19 milliárd eurós költségű programban Magyarországról már a kezdetektől fogva részt vesz az Ön kutatócsoportja. Mi a kapcsolat az európai és a magyar program között?
– A Human Brain Projectbe két hazai kutatóhely kapcsolódott be – a csoportomon kívül Kisvárday Zoltán debreceni kutató aktív ebben a programban. Tudni kell, hogy ez az uniós kezdeményezés az idegtudományoknak egy nagyon szűk szegmensét fedi le. Csak azt, ami az információs technológiákhoz kapcsolható. Nálunk rengeteg olyan validált adat keletkezik, ami különböző számítógépes modellekbe integrálható, hasznosítható, és az idegrendszer működését ilyen módszerekkel vizsgáló kiváló kutatócsoport is létezik, ezért logikus volt részünkről a bekapcsolódás. Ezért is kaptunk meghívást a konzorciumba már a HBP kialakításának legelső fázisában.
A NAP-ot legalább tíz évig életben kellene tartani – mondta az indulásakor. Nyolc év biztosan lesz, de lehet-e folytatása?
– Meggyőződésem, hogy egy nagyon fontos kezdeményezés indult el négy éve, ami messzemenően igazolta, hogy méltó a folytatásra. Reményeim szerint az újabb négy év elteltével sem zárul le ez a küldetés, sőt, az agyunkra nehezedő adaptációs nyomás fokozódásával a betegségteher is nőni fog. Így indokolt, hogy ha nem is ekkora büdzsével, de folytassuk a munkát. Az induláskor lehetőséghez próbáltuk juttatni az összes vidéki egyetemet, a legeldugottabb helyen működő kutatóhelyeket, és megyei kórházakat is bevontunk a munkába. Lehetőséghez juttattunk mindenkit, aki használható ötlettel keresett meg bennünket. Hatalmas bázison emeltük magasabbra az egyébként is kiválóan teljesítő hazai agykutatás nívóját. A nyolc év alatt biztosan lesznek olyan helyek, ahonnan kinő valami fontos új kutatási terület, egy előremutató új koncepció, esetleg egy-egy új vállalkozás. Ezeket nem visszametszeni kell, hanem további teret adni a tudományos fejlődésükhöz. Kiemelt figyelmet érdemelnek azok, akik a termékfejlesztés irányába is el tudnak menni. Az egészségügyet, a klinikai gyakorlatot előmozdító fejlesztések, az itt kitalált új egészségügyi termékek a gazdaság fejlődését is elősegítik. Ezek a majdani eredmények alapozzák meg a NAP 3-at. Az adófizetők számára is könnyen indokolható egy ilyen eredményes program fenntartása, kiemelt támogatása, hiszen egyértelmű, hogy ez a pénz jól hasznosul. Ma már széles körben ismert, hogy az agy betegségei jelentik a legnagyobb szociális és egészséggazdasági terhet a társadalomra.
Négy év tapasztalattal a birtokában ismét belevágna?
– Az előbb felsoroltak alapján egyértelmű, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek. Életem egyik fő művének azt tartom, hogy az MTA KOKI-t sikerült a nemzetközi élvonalba juttatni, illetve ott megtartani. A másik a Nemzeti Agykutatási Program, amely nem egy intézménynek, hanem egy tudományterület egészének adott új lendületet. Egyedül azonban az utóbbi programot nem tudtam volna megszervezni, levezényelni, és a KOKI-t sem tudnám megfelelően kézben tartani. Ehhez olyan kiválóan felkészült, nagy irányítási tapasztalattal rendelkező szakember kellett, mint Oberfrank Ferenc, aki nélkül bele se mertem volna vágni a NAP szervezésébe, hiszen nem mindennapos dolog, hogy egy akadémiai kutató 12 milliárd forintos pályázati forrás elköltéséért felel. A visszajelzések pozitívak. Bármelyik hazai agykutatót megkérdezheti erről a programról, nem talál olyant, aki azt mondaná, hogy a NAP ne segítette volna közvetve vagy közvetlenül a munkáját.
Milyen eredményeket vár a NAP 2-től?
– Négy év múlva sok olyan kutatási eredményt szeretnék látni, amit a gyakorlatban alkalmaznak. Reményeim szerint új klinikai terápiás eljárások, megelőzési stratégiák, gyógyszercélpontok, gyógyszerjelölt molekulák, mikro-elektromechanikai eszközök, implantátumok születnek, amelyek egy részét világszerte használni fogják. Akár úgy, hogy magyar felfedezésekként vonulnak be a köztudatba, akár úgy, hogy magyar szabadalmakat megvásárolva gyártják azokat a világ más pontjain, akár úgy, hogy hazai spin-off cégek termékeit veszik meg. Remélem, hogy az alapkutatási eredmények közül minél több jelenik majd meg a világ vezető tudományos folyóirataiban, egyre több hivatkozást hozva. Remélem, hogy az eddigihez hasonlóan a majdani „NAP-os” eredmények tovább erősítik az ország presztízsét a tudományos kutatásban, és meghatározó szerepét a világ idegtudományában

Forrás: innoteka.hu