Helyzetet elemeztek, okokat kerestek és megoldási javaslatokat kínáltak a Mathias Corvinus Collegium és az EuroAtlantic Zrt. konferenciájának részvevői. Egyöntetű a vélekedés: nem passzívnak, hanem kifejezetten aktívnak kell lenniük a magyar felsőoktatás szereplőinek és muszáj keresniük az együttműködési lehetőségeket az európai partnerekkel addig is, amíg nincs megegyezés az Európai Bizottság és a magyar kormányzat között.

A kilátástalanságba beletörődő passzivitás helyett a kifejezett aktivitásra szólítottak fel a Kirekesztett egyetemek az EU-s források útvesztőiben című konferencia részvevői, hangsúlyozva, hogy „Brüsszel egy buborék, és ha kívülről nem kap információt, nem fogja megváltoztatni eredeti álláspontját.”

Utóbbi idézet Rodrigo Ballestertől, az MMC Európa Tanulmányok Műhely vezetőjétől származik, aki már a nyár elején, Brüsszelben hasonló témában rendezett tanácskozáson közölte: az Erasmus az Európai Unió legsikeresebb oktatási programjából mára politikai fenyítőeszközzé vált.

Milyen hatással van a tavaszi EP-választás?

Most arra emlékeztetett, hogy 2022 decemberében született a Európai Tanácsnak az a végrehajtási határozata, amelyben megtiltották a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok, a KEKVA-k üzemeltetésében álló egyetemekkel a szerződéskötést az Erasmus+ és a Horizont Európa-programok kapcsán.

Ballester továbbra is érthetetlennek tartja ezen intézmények kitiltását az oktatási és tudományos együttműködésekből, amire sportpéldát hozott:

Olyan az egész, mintha egy csapatot kizárnának a bajnokságból, mert esetleg az egyik játékosa elkövet majd egy szabálytalanságot.

A kérdés politikai hátteréről kifejtette, hogy lassan véget ér az aktuális uniós ciklus, hiszen júniusban európai parlamenti választások lesznek, aminek az előszele Brüsszelben máris érezhető, mivel a jelen illetékesei a modellváltó egyetemeink kizárásának a kényes témáját szívesen hagynák az utódokra.

Mekkora a reputációs kár?

Fellegi Áron, az EuroAtlantic Zrt. igazgatósági elnöke bővítette a problémakört a helyreállítási és ellenálló képességi eszköz (RRF) visszatartott forrásaival.

Kifejtette, hogy az RRF-hiány miatt több szektorban nem valósultak meg tervezett beruházások, ilyenek például tudományos és innovációs parkok, amelyekből egy-egy ugyan megépült, de a rendszer teljes egészében nem, hiszen ezt éppen EU-s, kiemelten RRF-forrásból finanszíroznák. Megjegyezte:

2026 végéig az elszámolással együtt le kell zárni az összes RRF-projektet, ami komplex programok esetében azt jelenti, hogy ha holnap megjönne a pénz, akkor is szűkös lenne a végrehajtási időablak.

Ha pedig mégis hallhattunk RRF-finanszírozott projektről, az azért lehetséges, mert a kormány előfinanszírozta, ez pedig kockázat, mert ha sosem érkeznek meg az RRF-pénzek, akkor ezen projektek több száz milliárd forintos terhet jelentenek a költségvetésnek.

A közvetlen források sok esetben az utolsó megoldást jelentették a fejlesztésekre – ettől zárták el a modellváltó egyetemeket. Ez igazságtalan és precedens nélküli, hiszen a politikai vitákat kiterjeszti nemcsak a közvetett, hanem a közvetlen forrásokra is – folytatta Fellegi Áron, aki szerint a reputációs kár legalább akkora, mint az anyagi.

A tiltás jogi akadályt ugyan csak a KEKVA-s egyetemek elé gördít, de a megvetés kiterjed mindenkire. Európában nem követik napi szinten az Európai Bizottság és a magyar kormányzat vitáját, hogy melyik felsőoktatási intézményünk milyen fenntartású, ezért a magyar nemzetiség már önmagában rizikófaktornak számít, amikor partnereket keresnek az együttműködéshez.

Mit lehet most tenni?

E szorult helyzetből igyekezett kiutat találni a konferencia második szakasza, amelyben két panelbeszélgetés részvevői kutatták a megoldási lehetőségeket.

Azt meg Fellegi Áron vetítette előre, hogy aki a jogi helyzet helyreállásakor kezd csak mozgolódni, az nehéz helyzetben lesz, azok rendelkeznek inkább valós eséllyel, akik a mostani nehéz időszakot az építkezésre használják fel.

Erre a gondolatra csatlakoztak a közös eszmecserék, amelyeknek egyértelmű üzenete, hogy fenn kell tartani a párbeszédet az európai szereplőkkel: a hazai jogalkotás tagjainak a tájékoztatást és higgadt értelmezést, az oktatási intézményeknek pedig önmaguk és tevékenységük bemutatását.

Ahogy a társkereső platformokon szokás, úgy a kutatási partnerkereső platformokon is kívánatossá kell tennünk magunkat – összegzett Lengyel László, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal tudományos és nemzetközi elnökhelyettese.

Bernáth Tamás, az MMC oktatója arról is említést tett, hogy érdemes megvizsgálni, miként zajlik a pályázatok értékelése, és arra koncentrálni, ami a magyar pályázatok gyenge pontja. Továbbá megemlítette, hogy Magyarországnak 500 bevizsgált pályázatértékelője van, míg Görögországnak 2500 – ezen is érdemes volna javítani.

Béres Kamilla, az EuroAtlantic Zrt. európai uniós üzletfejlesztési menedzsere hozzátette: most lehet és kell leendő csapattagokat keresni, amivel előnnyé fordítható a jelenlegi hátrány. Sokszor panasz ugyanis, hogy a normál teendők mellett nincs idő és kapacitás a pályázásra – most pont van, amíg megszületik az egyezség az EB és a kormány között. Akkortól pedig remélhetőleg lehet majd szerződni is.

Forrás: vg.hu