Az egyik stratégiai célunk, hogy a pályázatok, támogatási programok tekintetében az egyetemek, a kutatóközpontok, a vállalatok és az egyéni kutatók, kutatócsoportok pontosabban tudják tervezni a működésüket. A következő években kiszámítható ütemezéssel, idejekorán tervezzük közzétenni az elérhető támogatási lehetőségeket – mondta el Lengyel László, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) elnökhelyettese.

Az egyetemek, a kutatói közösség és az innovatív vállalkozások jól ismerik a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elmúlt években folytatott munkáját, amely a mindennapokba ülteti át a kutatási és innovációs szakpolitika célkitűzéseit. Néhány hónapja kinevezett elnökhelyettesként milyen fókuszterületeket emelne ki, amelyek a legjobban mutatják az aktuális hangsúlyokat az NKFI Hivatal tevékenységében?

Az ökoszisztéma működése szempontjából a stabilitás, a kiszámíthatóság a legfontosabb. A 2023-as támogatási keretrendszert a Neumann János Programnak, hazánk új innovációs stratégiájának az elfogadását követően hirdettük meg, hiszen ezek az idei konstrukciók már a stratégia végrehajtását szolgálják. Ebből azonban az következett, hogy a támogatási konstrukciókat a megszokottnál később nyitottuk meg az idei évben. Az egyik stratégiai célunk, hogy a pályázatok, támogatási programok tekintetében az egyetemek, a kutatóközpontok, a vállalatok és az egyéni kutatók, kutatócsoportok pontosabban tudják tervezni a működésüket, a projektjeiket, a szerződéseiket. Ennek érdekében a következő években kiszámítható ütemezéssel, idejekorán tervezzük közzétenni az elérhető támogatási lehetőségeket. Ezt tartom jelenleg az egyik fontos prioritásnak.

A kutatói hálózatok kapcsán milyen változások várhatók?

Az egyetemi szférából, a BME-ről érkeztem, a tudomány embereként így elsősorban azt emelem ki, hogy jó néhány kutatási infrastruktúra érhető el a magyar kutatók számára, de ezek kihasználása még fokozható. Infrastruktúra alatt nemcsak a fizikai infrastruktúrára, a laboratóriumi berendezésekre gondolok, hanem az olyan nagy nemzetközi együttműködésekre is, mint a CERN vagy az ELI ALPS szegedi lézerkutató központ. Az a célunk, hogy a hazai kutatók és kutatóhelyek minél jobban kihasználják ezeket a lehetőségeket. Ezt, és jó néhány további ügyet is közelebb hozunk a kutatókhoz. Több formában és csatornán láttatjuk a lehetőségeket és vonjuk be az intézményeket, kollégákat.

Ha már a tudományt ilyen módon említette, a hálózatosodás, a nemzetközi kooperáció ezen a területen elsődleges fontosságú. Mit tesz az NKFI Hivatal ennek előmozdítása érdekében?

Az NKFI Hivatal fontos szereplője a rendszernek, a kutatás-fejlesztéssel és innovációval kapcsolatos kormányzati elképzelések, stratégiák legfajsúlyosabb megvalósítója. A Kulturális és Innovációs Minisztérium új stratégiai terve, a Neumann János Program abból indul ki, hogy közös gondolkodásra, közös cselekvésre van szükség annak eléréséhez, hogy Magyarország 2030-ra az Európai Innovációs Rangsorban (European Innovation Scoreboard, EIS) a jelenlegi 21. helyről a legjobb 10 közé kerüljön, világszinten pedig a mostani 34. helyett a legjobb 25 innovátor ország közé tartozzon.

Ennek érdekében hogyan változnak a fő hangsúlyok, stratégiai súlypontok?

Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára, valamint Kiss Ádám, az NKFI Hivatal elnöke nemrég közös sajtótájékoztatón beszélt erről. A Neumann János Program intézkedései három kulcsszó köré szerveződnek. Az első az asszociáció, ami az egyetemek, a kutatóintézetek és a gazdaság összekapcsolását jelenti. A második a hatás, hogy a kutatás és az innováció gazdasági, társadalmi és intellektuális eredményt váltson ki. A harmadik a mérés, ami a támogatások hasznosulását követi nyomon megfelelő indikátorok folyamatos és megbízható elemzésével. Ilyen eredménymutató többek között a kutatók számának növekedése, a minőségi publikációk és a jövedelemtermelő szabadalmak száma, az új termék vagy az árbevétel. A stratégiában foglalt célok megvalósulása elősegíti a magas hozzáadott értékű hazai munkahelyek létrejöttét, a magyar családok életszínvonalának növekedését.

Mekkora forrás jut erre a célra?

A Neumann János Program megvalósítását szolgálja a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap 2023. évi programstratégiája, amelynek köszönhetően az idén közel 79 milliárd forintnyi pályázati forrás nyílik meg ígéretes kutatások és innovatív projektek támogatására. Ezen belül 35 milliárd forint keretösszeggel nemrég hirdettük meg a Fókuszterületi KFI konstrukciót, amely az idei legnagyobb pályázatunk.

Kiknek szól ez a nagyszabású pályázat, és mi a lényege?

Az ország jövőképességének kulcsa a gazdaság digitalizálása, az egészséges élet erősítése, valamint a zöldátállás. Éppen ezért ez a pályázati felhívás is főként ezeket a nagy fókuszterületeket célozza, emellett támogat egyéb területekről érkező projekteket is. Erre a célra most 35 milliárd forint áll rendelkezésre. Az innovatív projektek eredményességét ösztönzi, hogy a pályázatban elvárásként jelenik meg az árbevétel-termelés, a kifejlesztett innovációk szabadalmaztatása vagy egyéb iparjogvédelmi oltalomban való részesítése. A projektek megvalósítási időszakát az idei új pályázati kiírás feszesebbé teszi, ám meghatározó szerephez jut a projektek folyamatos szakmai támogatása, ezen belül például a mentorok igénybevételének lehetősége, ami az újonnan létrehozott Nemzeti Innovációs Ügynökség közreműködésével valósul meg.

Milyen elvárásokat fogalmaz meg a támogatást keresők számára a Neumann János Progam és az NKFI Alap Programstratégiája?

A Neumann János Progam és a pályázati finanszírozást biztosító programstratégia kiemelt figyelmet fordít a kutatóhelyi, illetve a vállalati innovációk – köztük a gyors növekedésre képes és jelentős hazai hozzáadott értéket felmutató társaságok, az úgynevezett spin-offok – támogatására, a kutatói-ipari együttműködések ösztönzésére, az iparjogvédelmi tevékenység erősítésére és a nemzetközi pályázatokban való eredményes részvétel segítésére.

Nemzetközi vonalon milyen stratégia várható?

Most, hogy az Európai Bizottság diszkriminatív döntése hátrányos helyzetbe hozza a hazai modellváltó intézményekben dolgozó kutatókat, még fontosabb feladatunk a Horizont Európa keretprogramban való sikeres magyar részvétel támogatása, de ugyanígy ösztönzünk minden más európai, illetve Európán kívüli tudományos kooperációt. Például, akár csak egyes kutatói csoportok szintjén, az ázsiai államok irányában is érdemes gondolkodni, hiszen a kisebb együttműködésekből alakulhatnak ki hosszabb távon a nagyobb lehetőségek. Egy markáns példa a kutatás területéről: a 2023-as programstratégiában az 5 milliárd forintból megvalósuló Élvonal Plusz Program ösztönzi a legdinamikusabb alkotási szakaszban lévő, a nemzetközi tudományos világ élmezőnyébe tartozó kutató kat, hogy Magyarországon dolgozzanak. Ők a szakterületük formálóiként, iskolateremtő vezető kutatóként ígéretes kutatási projektjeik megvalósí tásával hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánk a térség kutatás-fejlesztési és innovációs központjává fejlődjön.

A hazai kutatási programok hogyan folytatódnak?

Természetesen visszük tovább a kutatói életpálya különböző szakaszait segítő támogatási programokat: az egyéni kutatásokat kiválósági alapon támogató OTKA-konstrukciók 13,5 milliárd forintos keretösszeggel folytatódnak, a kutatói utánpótlást célzó Új Nemzeti Kiválóság Programra 3,5 milliárd, a Kooperatív Doktori Programra pedig több mint 5 milliárd forintos keretösszeget biztosítottunk.

Mi a helyzet az egyetemek és a vállalatok együttműködésével?

Az NKFI Hivatal Egyetemi Innovációs Ökoszisztéma pályázatának eredményeként jó néhány egyetemen már eredményesen működnek tudástranszfer irodák. Célunk, hogy e szervezetek munkáját még magasabb szintre emeljük. A szakértelem mellett a hatékony tudáshasznosítás alapvető feltétele a megfelelő szabályozási keret és az inspiráló környezet. A hazai jó példákon kívül ismerni és adaptálni célszerű a nemzetközi jó gyakorlatokat.

Említette, hogy az egyetemi szférából érkezett, aktív résztvevője volt a tudáshasznosításnak. Mondana néhány példát az egyetemek és a vállalatok együttműködésében megvalósuló innovációra, amelyre szakemberként szívesen emlékszik?

Több ilyen együttműködést ismerünk a szakmából, de kiemelném a BME és a Siemens bő egy évtizede kezdődött közös munkáját az elektromos hajtásláncok kutatásában. Akkoriban, 2012-ben, a Siemens magyarországi egységénél egyetlen kutatással, fejlesztéssel foglalkozó szakember sem dolgozott. A projekt menedzselésére a cég projektmenedzsert alkalmazott, a kutató-fejlesztő munkát viszont az egyetemi kollégák és a hallgatók kezdték meg. Ők, amikor lediplomáztak, leigazoltak a Siemenshez, de a kutatásaikat ugyanabban az egyetemi laboratóriumban folytatták, amelyikben addig is dolgoztak. A munka később is folytatódott, újabb végzős hallgatók csatlakoztak a céghez, ahol 2020-ra a kutatók létszáma elérte a száz főt. A csapat lényegében elektromos kisrepülőgépek komplett hajtásláncát tervezte meg, és ezt annyira jól csinálta, ebben olyan impozáns tudást, kapacitást épített fel, hogy néhány éve a brit Rolls-Royce mint a repülőiparban is élen járó nagyvállalat nemcsak a technológiát, hanem a teljes divíziót megvásárolta. Ez a történet kiváló példa a Siemens vezetésének távlatos gondolkodására, emellett rendkívül sokat tett hozzá az ország mérnöktársadalmának elismertségéhez. De ugyanígy ki tudnám emelni a Nokiával vagy az Ericssonnal zajló mobilhálózat-fejlesztési együttműködéseket, nem is szólva a Bosch, a Knorr-Bremse, az MVM, a Richter Gedeon, a Mol, a Continental, az Audi, a National Instruments és más nagyvállalatok hasonló, sok-sok éve futó, szerteágazó programjairól.

Forrás: UNI In & Out Innováció