Átfogó kutatási projekt indult a kora bronzkori társadalmi hierarchia és az elit kialakulásának vizsgálatára. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Kutatóintézetében Melis Eszter vezetésével megkezdett program arra keresi a választ, hogy a Krisztus előtt 2200 és 1400 közötti időszakban a távolsági kereskedelem miként strukturálta át a Kárpát-medence északnyugati térségének közösségeit.

A FORCES elnevezésű NKKP STARTING projekt fókuszában a Fertő tó és a Rába folyó közötti terület áll, kiemelve a nagycenki és ménfőcsanaki bronzkori temetőket. A régió fontos geostratégiai kapcsolódási pontot jelentett Közép-Európa nyugati területei felé.

A vizsgált helyszínek a Gáta-Wieselburg-kultúrához köthetők, sírjaikból jelentős mennyiségű réz- és bronztárgy került elő. A leletegyüttes egyik legkiemelkedőbb darabja egy Nagycenknél feltárt bronzborítású kőbuzogány. A kutatók szerint a fegyver egy magas rangú személyhez kapcsolódó hatalmi szimbólumként funkcionált, egyértelműen bizonyítva a társadalom katonai vagy politikai vezető rétegének elkülönülését.

A Krisztus előtti harmadik évezred végén és a második évezred első felében lezajló kora bronzkor az európai kontinens történetének meghatározó átalakulási időszaka volt. A réz és az ón ötvözésével előállított bronz megjelenése alapvetően formálta át a gazdasági hálózatokat.

Mivel az ércek geológiai előfordulása egyenetlen, a fémek beszerzése kiterjedt távolsági cserehálózatokat igényelt. A nehezen hozzáférhető fémtárgyak felhalmozása, valamint az útvonalak feletti ellenőrzés a hatalom elsődleges kifejezőeszközévé vált, felgyorsítva az őskori közösségek vagyoni és társadalmi rétegződését.

A program alapvető kutatási kérdése, hogy a társadalmi különbségek elsősorban rokonsági rendszereken alapultak, vagy a gazdasági erőforrások feletti kontroll határozta-e meg az egyének közösségen belüli pozícióját. A válaszok megfogalmazásához a kutatócsoport a hagyományos régészeti módszereket modern természettudományos eljárásokkal ötvözi.

A kronológiát radiokarbon-keltezéssel finomítják, az emberi maradványok archeogenomikai vizsgálata a populációk rokonsági viszonyait térképezi fel, a stabilizotópos elemzések pedig az egykori életmódról szolgáltatnak adatokat. A fémek anyagösszetételének vizsgálatával az őskori nyersanyagforrások is azonosíthatóvá válnak.

Forrás: mult-kor.hu