A „Kulturális ellenállás: az ellenzékiség kulturális örökségének megértése az egykori szocialista országokban” (COURAGE) című konzorciális projekt Horizont 2020-támogatást nyert el. A 2016. február 1-jén induló nemzetközi együttműködést Horváth Sándor vezető kutató-koordinátor és Apor Péter kutató-koordinátor irányítja.

A pályázat kiírásakor meghatározott feladatnak megfelelően – mondja Horváth Sándor – a kulturális ellenzék gyűjteményeit kutatjuk az egykori szocialista országokban, 16 országban, és a nyugati emigrációban található gyűjteményeket is bevonjuk. Ezt a munkát csak számos nemzetközi partnerrel lehet megvalósítani, amelyre konzorciumot hoztunk létre. A konzorcium fő feladata, hogy megteremtse az ellenzéki tevékenységek egyfajta regesztáját – adatbázisát. Ez azért fontos, mert a pályázati kiírás célkitűzése, hogy hozzáférhetőbbé váljon az a sokféle gyűjtemény, amely az ellenzéki tevékenységet, különösen a kulturális ellenzéki tevékenységet bemutathatja.

Horváth Sándor

A mi pályázatunk abban jelent újdonságot, hogy megpróbálunk az ellenzéki mozgalmak mögé tekinteni, és nem csupán az általuk folytatott tevékenységek feltárását végezzük el. Mi kifejezetten a gyűjtemények létrehozására és történetére összpontosítunk, mivel maguk a gyűjtemények határozzák meg a kulturális ellenzékiség igen szerteágazó és országonként nagyon mást jelentő fogalmát. Hiszen mást jelent a kulturális ellenállás a szocialista Romániában, Litvániában, Lengyelországban és Magyarországon, s nem szerettük volna a kelet-európai országokat egyfajta homogén tömbként ábrázolni. Szeretnénk feltárni a nyugat-európai emigrációba vonult személyekhez kötődő reprezentatív gyűjteményeket is. Nem az a szándékunk, hogy tételesen felsoroljuk a gyűjtemények darabjait, hanem a projekt lehetőségeivel élve megpróbáljuk helyzetbe hozni a fontos gyűjteményeket, hogy önálló, tevékeny szereplővé válhassanak az európai kulturális örökség színterén.

Milyen eszközöket kínálnak ehhez?

A kutatás célpontjai a nagy gyűjtemények, országos múzeumok, levéltárak és azok alegységei mellett azok a gyűjtemények, amelyeket magánszemélyek őriznek. Őket is szeretnénk arra bátorítani, hogy elérhetővé tegyék az anyagukat. Létrehozunk számukra egy angol nyelvű internetes felületet, illetve egy olyan kapcsolathálózatot, amely mögött komoly nemzetközi szakértőgárda áll. Segítünk nekik közös kiállítások rendezésében, és a kutatási eredmények alapján az Európai Bizottságnak is ajánlásokat teszünk majd arra, hogy milyen formában lehet támogatni ezeket a gyűjteményeket.

Nemcsak az a cél, hogy elérhetővé tegyük azt a tudást, amelyet ezek a gyűjtemények őriznek, hanem az is, hogy a gyűjtemények maguk is élvezzék ennek a munkának a gyümölcseit. Szemináriumokon nyújtunk segítséget, például, ahhoz, hogy hogyan keressék föl a hazai és a nemzetközi alapokat, ha kiállítást próbálnak szervezni vagy tananyagot készítenek iskolák számára. A régi hasonlattal élve: nem az edényt akarjuk teletölteni, mondjuk, adatokkal, hanem inkább a tűzgyújtást próbáljuk megtanítani.

 jteményi alkalmazottakig terjed.

Hogyan gyűlhetett össze múzeumokban ellenzéki kulturális anyag? Az Artpoolon kívül nem jut eszembe más gyűjtemény.

Az Artpool gyűjteménye „nagyon adja magát”, de ha az ember elgondolkozik azon, hogy mi sorolható a kulturális ellenállás körébe, akkor nemcsak a hatalom által éppen csak megtűrt vagy tiltott alkotók jönnek szóba, hanem olyanok is, akik egyfajta passzív rezisztenciában dolgoztak. Ebből a szempontból a Magyar Nemzeti Múzeum fotótárában is lehetnek például az 56-os eseményekre vonatkozó fényképek, vagy a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteményében is lehet számos olyan intézményre vonatkozó anyag, a 90-es években begyűjtött dokumentumok között, amely a kulturális ellenálláshoz kapcsolódik. Az ellenállás fogalmát sokkal összetettebben kell kezelnünk: nem puszta szembenállást jelent. A kollaborációnak és az ellenállásnak is sokféle formája van. Nem fekete és fehér, hanem többszínű palettát használunk. Ugyanakkor nem értékeljük, hanem inkább megpróbáljuk megmutatni és elérhetővé tenni ezt a sokféleséget az európai közösség számára, mert ez közös európai örökség.

Silberer Vera

Az NKFIH Horváth Sándor – Kollaboráció a szocialista korszakban. Az állambiztonság társadalomtörténeti forrásai (K 104408) – és Apor Péter – A globális szocializmus: Kelet-Európa és a harmadik világ kapcsolatai (NN 115711) – kutatását támogatja jelenleg.