Gaál Zsófia Anna

Egyes kognitív folyamatok változnak az életkorral, mások nem. Először is azt kell tisztáznunk, hogy melyek érintettek az öregedés során. Aztán megpróbálunk módszereket találni a változások visszafordítására, tompítására. Időskorban gyengülnek az emlékezet bizonyos formái is, például a munkamemória (amely rövid ideig tárolja az adatokat, rövid ideig „foglalkozik” az információval), a forrásmemória (az idősek kevésbé emlékeznek, honnan szereztek meg egy információt), a prospektív emlékezet (az idősek kevésbé tartják fejben a jövőbeli tennivalóikat). Mi elsősorban ezeket a folyamatokat elemezzük.

A tréningek kulcsfontosságú tényezőit eddig még senki sem tisztázta: Mitől lesz sikeres egy tréning? Hogyan érhetünk el javulást egy adott feladat teljesítésében? Megjelenik-e ez a javulás a nem gyakorolt helyzetekben is?

Nemrégiben, például, „feladatváltás”-vizsgálat folyt nálunk. A kísérleti személyeknek két, nagyon egyszerű feladat között kellett váltaniuk. Egy betűt és egy számot láttak a számítógép képernyőjén, és a feladat hol a betűhöz, hol a számhoz kapcsolódott. Azt, hogy éppen melyik feladatot kell teljesíteni, egy jelzőinger tudatta a személlyel. A betűből és számból álló párok gyorsan követték egymást. Ebben a feladatváltásban nagyon profik lettek azok, akik tréningeztek, de a hétköznapi életben az ember ritkán találkozik ilyen problémával, tehát a résztvevők nem sokra mentek a nálunk megszerzett tudással. Ezért érdekes, hogy van-e olyan helyzet, amelyben mégiscsak hasznosíthatják ezt a megszerzett tudást.

Hogyan követték az agyi folyamatokat?

Elektroenkefalográfiás méréssel, eseményhez kötött potenciálokkal. Amikor érkezik egy inger, az EEG-ben (a felvételen) bizonyos idő elteltével kitérések, hullámok figyelhetők meg negatív és pozitív irányban. Az eltérő időbeli eltérésekhez különböző pszichológiai folyamatokat kötünk. Például az inger után kb. 300 milliszekundummal megjelenő, pozitív irányú hullámot összefüggésbe hozhatjuk a munkamemória folyamataival. Ezeket a kitéréseket vizsgálva mondhatjuk meg, hogy történt-e változás a tréning hatására az agyban. Ha ez a komponens a kezdeti méréshez képest nagyobb amplitúdóval érkezik, akkor sikeres a tréning. A mi kísérletünkben tréning nélkül nem jelent meg ez a komponens az idősek EEG-jében, míg a fiataloknál már kezdetben is megvolt. A tréning után az idősek EEG-jében már felépült ez a komponens, sőt, egy év elteltével is megmaradt, a kontrollcsoportban viszont nyoma sem volt.

Az ábrán sárga karika jelzi az inger után 300–500 milliszekundummal megjelenő pozitív komponenst (P3b). Ez a fiatal csoportokban minden alkalommal látható (felső rész). Időseknél (alsó rész) csak a tréning után (zöld vonal) figyelhető meg a komponens, és még egy év múltán is létrejön (barna vonal), míg tréning hiányában nem alakul ki (első alkalom kontrollcsoport: fekete, tréningcsoport: piros, kontrollcsoport 1 hónappal később: kék, 1 évvel később: narancs)

Felmerült tehát a kérdés, hogy léteznek-e olyan feladatok is, amelyekben szintén javul a tréningben megszerzett teljesítmény. Úgy gondoljuk, azokban a feladatokban várhatunk javulást, amelyek hasonló pályarendszerek – agyi területek – aktivitását igénylik. Egy mindennapi helyzetben érintett lehet a munkamemória, de ennek ismerete még kevés a jó feladatok megalkotásához, ezért inkább általános elveket keresünk. Ilyennek tűnik például, hogy a változatos tréningfeladatok vezethetnek el az új helyzetekben is a javuláshoz. A mi tréningünkben például – ahol nem gyakorolt feladatokban is tapasztaltunk javulást – a személyek teljesítményének függvényében változott a nehézségi szint. Ha valaki már nagyon jól teljesített, nehezebb lett a feladat, ha nem volt elég sikeres, megint könnyebb lett. Segíthet még, ha egy általánosabb képességet változtatunk meg, ami sok területen alkalmazható: ha, mondjuk, megtanulja valaki a számítógép használatát, akkor az egyes szoftverek kezelése már sokkal könnyebb lesz.

Nemrég kezdték el vizsgálni a gátlási folyamatok időskori változását. Mik ezek a folyamatok, miért érdemes kiemelni őket a többiek közül?

Az öregedés során bekövetkező változások vizsgálatakor az egyik magyarázó elv, hogy romlanak a gátló funkciók, de senki sem mondja meg, hogy mi a gátlás. Gátolhatják egymást az idegsejtek is, de a pszichológiában nem ilyen elemi folyamatokról gondolkozunk, hanem inkább intuitív módon közelítjük meg a gátlás fogalmát. A gátlás pedig sokféle lehet, akár feladatról feladatra különbözhet. A projektben éppen arra szeretnénk rámutatni, hogy a gátlás sokrétű, és azt is meg szeretnénk vizsgálni, hogy a gátlás minden formája romlik-e az életkor növekedtével.

Hogyan mutatkozhat meg a gátlás romlása?

Mondok egy példát a rossz gátló funkcióra: figyelnem kell egy előadásra, de közben észreveszem, hogy egy madár odaült az ablakba, az egyik kollégának kikötődött a cipőfűzője: a környezet tényezői interferálnak azzal a feladattal, amelyet végre kell hajtanom, ezért romlik a teljesítményem, magából az előadásból kevesebb információt dolgozok fel. Mindenki abból indul ki, hogy ez negatív folyamat, az idősek teljesítménye szinte mindig rosszabb, mint a fiataloké. Eddig szinte még senki sem vizsgálta, hogy lehet-e ennek pozitív hatása is. A mi feltételezésünk, hogy – hasonlóan a gyerekekhez, akiknél még nem maximális az elülső agyi lebeny érettsége, és így a gátlási funkciók működése – bizonyos helyzetekben a csökkent gátlási kontroll előnnyel járhat. Például a kreatív működésmódok esetében előnnyel járhat, ha nem gátoljuk azonnal a felmerülő gondolatokat, jobban engedjük, hogy többféle impulzus érjen bennünket, és nem szelektálunk egy korai szakaszban.

Mit tehet az ember, hogy idősebb korában se veszítse el túlzottan a szellemi kapacitását?

Időskorban a kognitív tréningen, a szellemi kihívásokon kívül nagyon fontos a fizikai aktivitás, a társas érintkezés és a megfelelő táplálkozás. A fizikai aktivitás és a társas kapcsolatok hatására idegsejt-védő mechanizmusok indulnak el, de megfelelő minőségű élelmiszer is szükséges ahhoz, hogy valóban kialakuljon a védelem. A szellemi aktivitás pedig biztosítja, hogy ne csökkenjen az idegsejtek közötti kapcsolatok száma, ami egyébként velejárója az egészséges öregedésnek.

Silberer Vera

Gaál Zsófia Anna és Molnár Márk előadása a Harmadik Kor Egyetemén: Kognitív tréning időskorban