A Open Science Szakértői Bizottság elnöke Prof. Dr. Makara B. Gábor.

A Bizottság tagjai:

• Prof. Dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes (Semmelweis Egyetem)
  
• Prof. Dr. Csirik János (Szegedi Tudományegyetem)
  
• Dr. Cziráki Szabina (Emberi Erőforrások Minisztériuma)
  
• Dr. Grad-Gyenge Anikó (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)
  
• Holl András (MTA Könyvtár és Információs Központ)
  
• Prof. Dr. Hunyady László (Semmelweis Egyetem, Magyar Rektori Konferencia)
  
• Karácsony Gyöngyi igazgató (Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár)
  
• Prof. Dr. Monok István igazgató (MTA Könyvtár és Információs Központ)
  
• Dr. Szigeti Gyula Péter elnökhelyettes (NKFI Hivatal).
  

A nyílt hozzáférés (Open Access) egy olyan online hozzáférést biztosító gyakorlat, mely a felhasználó számára ingyenesen elérhetővé és újrafelhasználhatóvá teszi az információkat (www.open-access.hu/hu/mi-az-open-access). Ez magában foglalja az adatok olvasását, terjesztését, másolását, letöltését és nyomtatását is – pénzügyi, jogi vagy technikai akadályok nélkül. A kutatás-fejlesztés (K+F) területén a tudományos információkhoz való nyílt hozzáférés két fő kategóriája értelmezhető: egyrészt a tudományos publikációk (elsősorban tudományos folyóiratokban publikált kutatási cikkek), másrészt a tudományos kutatási adatok (publikációk alapjául szolgáló adatok és / vagy egyéb adatok, például validált, de nem publikált adatkészletek vagy nyers adatok).

Magyarország az első öt tagállam egyikeként támogatta a progresszív változást igénylő, úgynevezett „arany utas” nyílt hozzáférést, azaz hogy a jelenleg előfizetéssel olvasható tudományos publikációkhoz mindenki szabadon hozzájusson.  

A közpénzből finanszírozott kutatási eredmények nyílt hozzáférésére és újrahasznosítására való törekvések átalakítanák a kutatási szokásokat és a tudományszervezést, megváltoztatnák az évtizedes kutatástámogatási elveket.  A támogatási döntéseket meghatározó tudományos teljesítményértékelésnek ugyanis a szabadon hozzáférhető publikációkon kell alapulnia, ez azonban csak a kutatási intézmények, a kormányzat és az egyes tagállamok kutatásfinanszírozó szervezeteinek együttes erőfeszítésével valósulhat meg.

Míg a folyóiratok többsége online jelenik meg (sok esetben kizárólagosan), ezek gyakran csak olyan személyek számára érhetők el, akik magánszemélyként vagy intézményükön keresztül előfizetnek rá. A kutatók a munkáikat kétféle módon is szabadon hozzáférhetővé tehetik: elhelyezik a már közölt publikációik nyílt hozzáférésű változatát egy tudástárban (repozitóriumban), vagy olyan folyóiratban teszik közzé a munkájukat, amely nyílt hozzáférésűvé teszi a publikációkat.

A kutatási eredmények hozzáférhetősége minden társadalmi szereplő számára hozzájárul a jobb és hatékonyabb tudományhoz, valamint az innovációhoz a köz- és a magánszférában egyaránt. Az Open Access minél szélesebb körű elterjedésével lehetőség nyílhat arra, hogy a középiskola szintjétől kezdve az innovatív vállalatokig, szinte mindenki hozzáférhessen a tudományos információkhoz.

Az Európai Bizottság emiatt is támogatja a nyílt hozzáférést európai (keretprogramjaiban), tagállami és nemzetközi szinten is: http://ec.europa.eu/research/openscience/index.cfm?pg=openaccess.

Az „open science” (nyílt tudomány) fejlődésének elősegítésére az Európai Bizottság az elmúlt évben létrehozta a nyílt tudomány elterjesztését támogató szakpolitikai platformot (Open Science Policy Platform), aminek a legfontosabb célkitűzése, hogy kialakuljon egy egységes tagállami álláspont a tudományos eredmények nyílt hozzáférhetőségével kapcsolatban.

Az NKFI Hivatal Open Access tudástára itt érhető el.

TOVÁBBI ÁBRÁK ÉS LINKEK AZ OPEN ACCESS GYAKORLATRÓL

4. Érvek és ellenérvek az Open Access gyakorlattal kapcsolatban