Az Innovációs Tavasz harmadik rendezvényét „Lehet-e húzóágazat az információs és kommunikációs technológiai ipar? Ha igen, akkor miért nem?” címmel 2005. március 31-én tartotta a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal. A széles körű szakmai vita legfőbb kérdése az volt, hogy vannak-e a magyar gazdaságnak kitörési pontjai az infokommunikáció területén.
A rendezvény nyitó előadását Boda Miklós, az NKTH elnöke tartotta „Lehet-e húzóágazat az információs és kommunikációs technológiai ipar?” címmel. Ezután az alábbi három vitaindító előadás hangzott el:
- Dessewffy Tibor (igazgató, ELTE-ITHAKA Információs és Hálózatkutató Központ):
- Kuthy Antal (vezérigazgató, eGroup Rt.): ICT a húzóágazat - Milyen is a pálya?
- Kerekes István (főosztályvezető, Ericsson Magyarország Kft. Kutatás-fejlesztési részleg): Az információtechnológia magyarországi lehetőségeiről
Az előadásokat követő vitában többek között felszólalt Magyar Gábor docens, a BME stratégiai igazgatója és Risztics Péter docens, a BME Informatikai Központjának igazgatója, A vita moderátora Kocsi Ilona újságíró, a Népszava főmunkatársa volt.
Boda Miklós szerint a legtöbb hazai IKT-vállalkozás üzleti modelljét a „személyek bérbe adása” (body shopping) jellemzi, nagy rendszerek készítésére nincsenek felkészülve, továbbá hiányoznak a projekt- és termékmenedzserek. A cél az, hogy jól kiválasztott, ígéretes résterületeken (ún. niche-témákban) a kis- és középvállalkozások innovációját ösztönző programokat indítson az NKTH. Ilyen résterületek például a 3. és 4. generációs mobil szolgáltatások mint termékek, a tesztelő szoftverek és eszközök, a modellalapú szoftverfejlesztő platformok. Globális termékekre van szükség, azaz olyan termékekre, amelyek a világpiacon értékesíthetők.
Dessewffy Tibor nagyívű áttekintő előadásában az informatikai eszközök társadalmi be- és elfogadásának szükségességére, a digitális szakadék veszélyeire, a technokrata szemlélet megengedhetetlen egyoldalúságára, továbbá az információs társadalom kiteljesedésének pozitív kisugárzásaira hívta fel a figyelmet.
Kuthy Antal szerint az IKT nem annyira húzó-, mint tolóágazat Magyarországon. Húzóágazat akkor lenne, ha az exporthoz, valamint a nemzeti össztermékhez való hozzájárulása jelentős lenne, ha lenne legalább egy, az egész gazdaság számára jelentős, meghatározó magyar IKT-termék. Ilyesmiről nemigen beszélhetünk. Ugyanakkor az IKT nélkülözhetetlen ahhoz, hogy más iparágak húzóágazattá válhassanak, sőt már ahhoz is, hogy egyáltalán működőképesek legyenek – ezért nevezzük az IKT-t tolóágazatnak.
Kuthy szerint 1989-2000 között a zömmel kapcsolatelvűségre építő projektek nem eredményeztek IKT-terméket, a középszerűség diadalmaskodott. Ennek oka részben az ellenőrzés, részben a megfelelő támogatás hiánya lehet. Ma sem társadalmi elvárás az, hogy „nagyot alkossunk”: az innovációs szektor magára van hagyva, az innováció alul van értékelve. A multik hazai vezetőinek innovációs érdekeket érvényesítő képessége e vállalatok felső vezetésében gyenge, a kis- és középvállalkozásokat nem tudják bekapcsolni az innovációs ciklusba. A húzóágazatok hiánya az IKT (mint tolóágazat) fejlődését is akadályozza Magyarországon. Az államigazgatás „gyáva”, abban az értelemben, hogy az innovációra törekvő IKT-vállalkozásokat nem meri helyzetbe hozni. A tömeges képzés érdekében feláldoztuk az elitképzést, pedig elitképzés nélkül az IKT nem lehet húzóágazat.
Kuthy ezután néhány (részben költői) kérdést tett fel, majd néhányat meg is válaszolt: Hány spin-off cég kell ahhoz, hogy 10-15 év múlva mérhető eredményt tudjanak felmutatni? Ha egy cég jövedelmének 10-15%-át fordítja k+f-re és 6-9-át marketingre, akkor az országnak mennyit kellene ezekre fordítania? Mennyit is fordít ma Magyarország k+f-re (kb. a nemzeti össztermék 1%-át mindössze!), és ebből mekkora az, amit valóban húzó-jelleggel használ fel? Jó lenne 50 Graphisoft-siker, de ehhez 500 cégnek kellene a pályán elindulnia! (Tapasztalatok szerint 10-ből egy lesz igazán sikeres.) Persze jó lenne egy Google méretű siker is... Ha nincs olyan piaci struktúra ma Magyarországon, amely értelmesen fel tudná szívni a k+f eredményeket, akkor a forrásokat k+f-re vagy a piaci struktúra megteremtésére kell-e fordítani? Virágozzon ezer virág, vagy virágozzanak azok, amelyekről valakik kedvezően döntenek?
Ezután Kuthy az IKT-cégek „tipizálásával” jellemezte tovább a hazai helyzetet, majd megállapította, hogy a hazai piac túl kicsi ahhoz, hogy professzionálisan lehessen dolgozni. „Ki kell lépni a világba” itthonról, vagy „kint kell lenni a világban” és kívülről kell itthon is jelen lenni – számára ez a kérdés. A regionális szereplés legfeljebb a referenciák megszerzésére, ugródeszkának elég. Kuthy szerint a magyar IKT-szektor 2003 és 2006 között fordulóponthoz érkezett, érkezik.
Az előadó ezek után néhány olyan témakört említett, amelyeket véleménye szerint néhány magyar cég kiemelkedő színvonalon művel: adatbiztonsági és hitelesítési technológiák (4-6 cég), mikrofizetés/elektronikus pénztárca/bankműveletek (3-4 cég), speciális szoftver távközlési szolgáltatóknak (3-5 cég), térinformatikán alapuló komplex (logisztikai) szolgáltatások (5-7 cég), specializált ERP [Enterprise Resource Planning] (3-5 cég), specializált tartalomfejlesztés, nyelvi technológiák, nyelvi technológiát és mesterséges intelligenciát alkalmazó ágensek (3-4 cég). Kuthy fókuszálási lehetőséget lát a 3,5G/4G hálózatokra épülő alkalmazásokban (pl. nyelvi technológiák, beágyazott intelligencia, biztonsági elemek, tartalomszolgáltatás, egyes részproblémák megoldása).
A „mit lehet tenni?” kérdésére Kuthy a következő válaszokat adta: egyesíteni kell az erőket, azaz a lokális piacon versenytársaknak a globális piacon partnereknek kell lenniük; a külföldön élő és dolgozó magyarokkal üzleti alapon együtt kell működni; más gazdasági szektorokkal stratégiai együttműködést kell kialakítani; nőni akarni kell, ehhez pedig mersz kell stb. Mindehhez nem utolsó sorban országvízióra és országstratégiára van szükség.
Kerekes István szerint is nagyon fontos az exportálható (globális) termék, és az, hogy létező problémát oldjunk meg. Ehhez tudni kell, hogy mi kell a világpiacon. Az utóbbit közvetlen vevőkapcsolati információkból, illetve ipari szabványosítási fórumokon lehet megtudni. Nagy baj, mondta, hogy magyar kollégák ilyen fórumok munkájában csak elvétve vesznek részt. Esélyünk csak a speciális (rés)piacokon lehet, de még itt is fontos, hogy viszonylag sok szellemi érték legyen a termékben és legyen jól definiált és nem túl nagy a vevőkör. Kerekes is említett néhány ígéretes területet: a szoftvertechnológia területéről a tervezés/modellezés, kódgenerálás és tesztelés, továbbá az újabb (hálózati és többmagú) processzorok témakörét; a hálózatfelügyelet területéről az IP-technológia, a nyitott és multifunkciós hálózatok, valamint a szolgáltatásminőség témakörét; továbbá az új protokollok és a jelfeldolgozó algoritmusok hatékony implementációjának területét.
Kerekes szerint még az említetteknél is fontosabbak a magyar felsőoktatás által elhanyagoltnak mondott területek: a marketing és értékesítés, a projekt- és termékmenedzsment, a vevőtámogatás, a dokumentálás. Ehhez pedig „kell egy csapat”, méghozzá jól működő, dinamikus, rugalmas csapat. Összefoglalva: a feladatot nem ki-, hanem megtalálni kell; az akadémiai világnak jobban kellene éreznie az ipar problémáit; és végül meg kellene érteni, hogy „egy termék létrehozása csak (kis) részben műszaki feladat.
A hozzászólók alapvetően egyetértettek a felkért előadók megállapításaival. Magyar Gábor szerint a k+f támogatások nem elhanyagolható részét az intézmények a költségvetési lyukak „kátyúzására” kénytelenek fordítani, és ezen mindenképpen változtatni kellene. Risztics Péter szerint a regionális egyetemi tudásközpontok létrehozása és megerősödése nagyot lendíthet az ipari és a felsőoktatási szféra együttműködésén, és elősegítheti a kutatások eredményes hasznosulását.
A fórum óta eltelt időszakban a szakmai vita számos rendezvényen tovább folytatódott. Mértékadó vélemények szerint az infokommunikációs technológia újabb fordulóponthoz érkezett egyrészt a vezeték nélküli adatátviteli technológiák (GPRS, Bluetooth, Wifi, Zigbee, RFID stb.) olcsóvá válásával és ezzel együtt járó tömeges elterjedése, másrészt a minden korábbinál nagyobb teljesítményű, ún. többmagú processzorok hamarosan várható, ugyancsak tömeges elterjedése miatt. E tendenciák eredményeképpen a „mindenütt jelenlévő informatika” víziója hamarosan valósággá válik: a környezetünkben mindent olyan processzorok fognak felügyelni és vezérelni, amelyek egymással állandó és autonóm kapcsolatban vannak. Az ilyen, ún. „beágyazott és ambiens rendszerek” technológiájának fejlesztése és rendszerszemléletű alkalmazása a színvonalas műszaki és természettudományi hagyományokkal rendelkező Magyarországon számos kis- és középvállalkozásnak, kutatóhelynek új esélyeket jelent. Az ambiens, azaz a környezetükkel kommunikáló berendezések alkalmazása területén különösen sokféle, ráadásul interdiszciplináris tudást igénylő feladat körvonalazódik az orvosi-egészségügyi felügyeleti rendszerektől a gyártási-szállítási-logisztikai rendszereken rendszereken át az intelligens közlekedési rendszerekig. E területeken is megtalálhatók azok az innovatív hazai kis- és középvállalkozások, amelyek hatékony támogatása lehetőséget ad legalább egy-egy résterületen arra, hogy globális termékekkel jelenjenek meg a világpiacon.
Imre József
Stratégiai Főosztály