Mottó: Az egylukú háló (kínai mese)

A régi mondás szerint „bármilyen nagy hálót feszítesz is ki, a madárka egyetlen pici lyukban akad fenn”. Egy embernek annyira megtetszett a mondás, hogy nagy csomó spárgadarab végeit összecsomózva hurkokat készített a madzagokból. Senki sem tudja, sikerült-e ezzel a „hálóval” akárcsak egyetlen madarat fognia.

Shen Jian

A nemzeti innovációs rendszer elemei területileg egyenlőtlenül fejlettek, a vidéki egyetemi központok sem tudják ellensúlyozni a főváros egyértelmű túlsúlyát. A hazai régiók innovációs és kutatási kapacitásai között jelentős eltérések fedezhetők fel, ami elsősorban a befektetések és az egyetemi városok (pl. Debrecen, Szeged, Győr) eltérő elhelyezkedéséből adódik. Az ország északnyugati negyede sikerrel vonzotta a működő tőkét és az importált technológiák révén innovációs helyzete jó, a K+F kapacitások gyengesége miatt mégis kevés a saját kutatásra épülő innováció.

A főváros, valamint az alacsony innovációs kapacitású keleti országrész nagyobb egyetemi városai jelentős kutatóközpontokkal rendelkeznek, de ezek az intézmények – a fővárost kivéve - eddig még nem tudtak a régiók igazi innovációs központjává válni. A kutatók számának területi megoszlása is rámutat Budapest kutatás-fejlesztésben és innovációban betöltött központi szerepére (a teljes időre átszámított kutatók-fejlesztők 61,8 %-a Budapesten dolgozik). A nemzeti innovációs rendszer hiányosságai kedvezőtlenül hatnak az egész nemzetgazdaság versenyképességére. Hiányoznak vagy gyengén fejlettek a kutató-fejlesztő intézményeket, valamint a vállalatokat országosan, regionálisan és helyben összekapcsoló, az együttműködés szervezeti kereteit megteremtő intézményi, hálózati struktúrák (innovációs centrumok, technológiai transzferközpontok, technológiai inkubátorházak). Alig létezik szakembercsere a költségvetési kutatóhelyek és a vállalatok között, és a sikeres kutatói (egyetemi vagy akadémiai) karriernek nem feltétele, hogy valaki élete során akár egy napot is dolgozzon vállalatnál. A versenyképességet alapvetően meghatározó KKV-k innovációs képessége az elmaradott régiókban különösen gyenge.

A K+F ráfordítások területi eloszlása is rendkívül egyenlőtlen (1.ábra), 2002-ben 64,8%-a Budapesthez kötődött (Közép-Magyarország: 69,6 %, Közép-Dunántúl: 6,7 %, Nyugat-Dunántúl: 3,2 %, Dél-Dunántúl: 3,7 %, Észak-Magyarország: 2,2 %, Észak-Alföld: 6,8 %, Dél-Alföld: 7,8 %). Az elmúlt években a támogatási rendszerben fokozatosan egyre nagyobb hangsúlytkapott az együttműködésben végrehajtott kutatási tevékenységek támogatása. Megjelentek a széleskörű együttműködésen alapuló, integráló jellegű akciók, például a csak kooperációban végezhető Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programok, valamint a Kooperációs Kutatóközpontok. A regionális dimenzió azonban nem jelent meg kellő súllyal a K+F támogatási rendszerben

Összegezve, a magyar régiókat az alábbi regionális innovációs rendszer-hiányosságok jellemzik:

• Túlzott Budapest-centrikusság a lakossági létszámarányokat, az egyetemi férőhelyeket tekintve, ami a régiók versenyképességének romlását eredményezi, és egyben akadályozza a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseket.
• Nem alakultak ki regionális klaszterek, melyek hálózatban kapcsolnák össze a kutatóhelyeket és a régió vállalkozásait.
• Az innovációs vállalkozásfejlesztő szervezetek, innovációs hídképző intézmények hiánya elsősorban a régiókban érezteti hatását. A tudás- és technológia gyenge terjedéséből következően a jelentősebb kutatóhelyek tudományos eredményei nem tudnak a régióban termék- és szolgáltatás-innovációkban megjelenni.
• A regionális gazdaságfejlesztés, a munkahelyteremtés, a régiók versenyképességét meghatározó kis- és középvállalatok innovációs képessége különösen gyenge.
• Kevés az újonnan alakuló technológia-intenzív vállalkozás, igen kevés spin-off jellegű vállalkozás alapul az egyetemek, a kutató intézetek eredményein.
• Végül a legalapvetőbb rendszer hiányosság az együttműködési készségre vezethető vissza. Hiányzik az a kulturális kapocs, amit a technológiai, valamint az üzleti esélyek és kockázatok értékelése biztosíthatna, összehozva a tőkehiányról panaszkodó ötlet-tulajdonosokat a projekt-hiányra panaszkodó befektetőkkel. Ugyanígy gyenge a kutatási és a vállalkozói szféra közötti együttműködés. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy alig vannak tudás-centrumokból „kirajzó”, hasznosító vállalkozások. Fejletlen a technológiai inkubáció.

Ezeken a problémákon egy fejlettebb innovációs szolgáltató intézményrendszer, komplexebb „hídképző” rendszer segíthet. A rendszer hatékonysága azon múlik, hogy a befektetők köre mennyire tud közel kerülni a vállalkozásokhoz, mennyire fogadja el őket partnerként, és egyúttal mennyire integrálódik a kutatás-fejlesztés rendszerébe.

A regionális innováció intézményrendszere

A regionális innovációs intézményrendszerek részei a nemzeti innovációs rendszernek. A regionális intézményrendszer kialakításánál a „rendszer-illesztések” megteremtése a hatékony működés alapfeltétele.

A regionális innovációs rendszer strukturális jellemzői:

A regionális innováció szereplők

• Kutató-fejlesztő (K+F) intézmények
• K+F tevékenységet is végző vállalatok
• Termelő, szolgáltató vállalatok
• Innovációs tanácsadó, szolgáltató intézmények
• Pénzügyi szolgáltatók
• Érdekképviseleti szervezetek
• Vállalkozásfejlesztő szervezetek
• Területfejlesztő szervezetek
• Szakképző intézmények
• Szakmai szervezetek

A regionális innovációs rendszer főbb elemei

• a tudás "termelő" intézmények: az egyetemekre, a kutató intézetekre épülő tudásközpontok,
• a közvetítő intézmények: innovációs központok, technológiai transzfer szervezetek, alapítványok, inkubátorházak, ipari parkok, a regionális innovációs centrumok, a tudás értékesítésében szerepet játszó pénzintézetek, kockázati tőketársaságok, innovációs alapok, vállalkozások, tudományos, technológiai parkok, tudáscentrumok, technopoliszok, stb.
• az innováció hasznosulásában érdekelt és érintett vállalkozások,
• a régió fejlődésében érdekelt és érintett civil és kormányzati szervek

A fenti innovációs „rendszer-elemek” a hatékony működés, az erőforrás-koncentráció stb. érdekében hálózati együttműködésre léphetnek.

Az innovációs rendszer fejlettségét az innovációs szereplők közötti kapcsolati intenzitás és sűrűség határozza meg. Vagyis egy innovációs szereplő annál innovatívabb, minél több innovációs intézménnyel, partnerrel tart fenn intenzív innovációs kapcsolatot.

Regionális innovációs hálózatok kialakítása és működtetése

A felmérések azt mutatják, hogy a régiókban dolgozó innovációs szervezetek, ill. innovátorok közötti kapcsolatok esetlegesek, hálózati együttműködésekben csak néhány szervezet vesz részt; a régióban nincs innovációs klaszter, ill. a régiók vállalkozásai sem tagjai K+F vagy innovációs jellegű klaszternek. Együttműködés hiányában a néhány fős vállalkozások esélyei és perspektívái, mint azt a nemzetközi gyakorlat igazolja egyre kisebb.

A megvalósítandó támogatás célja, hogy a régiók innovációs stratégiájának megfelelő innovációs rendszerkapcsolatok – hálózatok - alakuljanak ki: a rendszer már meglévő elemeinek hálózati összekapcsolására és működtetésére, az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek megteremtésére, valamint a hiányzó elemek kialakításának tervezésére. A hálózati (klaszter) együttműködések a K+F és az innováció területén kerülnek támogatásra.

Feladatok és intézkedések:

• Klaszterek kialakításának ösztönzése
• Üzleti támogató szervezetek hálózatának kiépítése
• Nemzetközi hálózatokhoz való hozzáférés támogatása

Dr. Lippényi Tivadar elnökhelyettes
NKTH, Budapest