|
Nyugat-Dunántúl és Dél-Dunántúl fürdőkínálata |
Az eredmények elsősorban a nyugat-dunántúli és a dél-dunántúli régió gyógy- és termálfürdővel rendelkező településeinek vizsgálatán alapulnak.
A „fürdővel rendelkező települések versenyképességi indexé”-nek (FTVI) felállításához öt terület jellemzőit és egy fürdőkre vonatkozó felmérés eredményeit vették figyelembe:
- Az adott település turisztikai mutatói (15 mutató)
- A település gyógyturizmusát leíró legfontosabb mutatók (8 mutató)
- A település infrastrukturális mutatói (15 mutató)
- A település gazdasági helyzetét felmérő mutatók (10 mutató)
- A településre jellemző szociális mutatók (10 mutató)
- A fürdőkre vonatkozó jellemzők (7 mutató)
A következő diagram azt érzékelteti, hogy a mutatókból számolt versenyképességi index – a kutatók felfogását tükrözve – a modellbe foglalt tényezők összhangját tartja a legfontosabbnak, ezért nem azok a települések lesznek igazán versenyképesek, amelyek egy-egy mutatócsoportban kiemelkedően teljesítenek, hanem a kiegyensúlyozott, minden szempontból jól teljesítő települések.
|
A versenyképességi index (FTVI) felépítése |
Látható, hogy a versenyképességi indexet meghatározó mutatók két csoportra oszthatók. A település gazdasági, infrastrukturális, szociális helyzete döntően meghatározza egy település versenyképességét. A turizmus önmagában nem determináló tényező, de javíthatja a település versenyképességét. A turisztikai szempontú versenyképességi indexben a települési versenyképesség alapját jelentő három pillért „támogató erőforrásoknak” tekintik a kutatók: ezeket nem a turizmus miatt fejlesztik, de megfelelő környezetet jelentenek a turizmus számára.
A fürdőtelepülési versenyképességi index alapján a vizsgált régió első tíz „helyezettje”: Hévíz, Zalakaros, Bük, Sárvár, Győr, Harkány, Zalaegerszeg, Hegykő, Lipót, Sopron. Az elemzés szerint a gyógyfürdővel rendelkező települések versenyképesebbek a többieknél. Hévízen, Zalakaroson, Bükön, Sárváron és Harkányban ritka összetételű gyógyvíz van, és mind az öt település az élmezőnybe tartozik. Ezek a települések a turisztikai mutatókban „erősebbek”, mint a támogató erőforrások három pillérében.
A kutatók a települési versenyképességi indexekből, súlyozással, regionális indexet (FRVI) is kidolgoztak. A vizsgált két régióban ezek az indexek jelentősen eltértek egymástól (Dél-Dunántúlé jóval kisebb volt, mint Nyugat-Dunántúlé). Nyugat-Dunántúl számszerűsített előnye azonban nemcsak a működő fürdőkből származik, hanem az elemzésbe bevont tényezők összességéből. A regionális versenyképességi index más régiók versenyképességének mérésére is alkalmas az ottani települési versenyképességi indexek alapján.
A kidolgozott indexek nemcsak a hazai, hanem a közeli, versenytársként számításba jövő külföldi gyógy- és termálfürdő-létesítmények versenyképességének becslését is segíthetik. Sőt, eszközt kínálnak az új objektumok fejlesztésének értékeléséhez és jövőbeli kilátásainak mérlegeléséhez. A fürdők eredményes üzemeltetéséből származó „hozzáadott érték” fontos a települések sikeres működése, a helyi fejlesztések tervezése szempontjából.
2016. november