Ön itt áll: A HivatalrólA HivatalrólKiadványok, publikációkJogelőd szervezetek kiadványaiOTKA-kiadványok
Munkaerőpiaci esélyek
Munkaerőpiaci esélyek
2017. január 16.
Utolsó módosítás: 2017. december 29.
Olvasási idő: 4 perc
A pályakezdők álláskeresése, elhelyezkedése olyan probléma, amely szinte minden családot érint. Horn Dániel, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa két „természetes kísérletben” tanulmányozta, hogyan hat a tanulók munkaerőpiaci esélyeire a korai továbbtanulási döntés (K 109 088).

Miből állt a természetes kísérlet? Lengyelország és Magyarország két régebbi közpolitikai beavatkozásának mostanra kialakuló hatásait mértem – mondja Horn Dániel –, ezért beszélhetünk természetes kísérletről. Magyarországon a rendszerváltástól 2000-ig hat- és nyolcosztályos gimnáziumok jöttek létre (azóta nem lehet újakat alapítani). Ezek a „kisgimnáziumok” eltérő területeken és eltérő időben alakultak. Ha például 1993-ban Budaörsön élt egy 12 éves tanuló, nem volt esélye arra, hogy kisgimnáziumba kerüljön, de ha 1994-ben lett 12 éves, akkor már mehetett az ottani hatosztályos kisgimnáziumba. Így – a 2011-es népszámlálás adatai alapján – össze tudtunk hasonlítani két, majdnem ugyanolyan idős korosztályt, és meg tudtuk nézni, hogy 15-20 év elteltével milyen eséllyel helyezkedtek el a munkaerőpiacon.

Ennek a kutatásnak az előzményeként azt vizsgáltam, hogyan hatnak a tudást felmérő eredményekre, a tesztpontszámokra ugyanezek a kisgimnáziumok. A hosszú távú, munkaerőpiaci hatást eddig még senki sem vizsgálta.

Az eredmény pedig az, hogy az átlagos hatás nulla: nincs átlagos különbség azok között a tanulók között, akiknek volt lehetőségük és akiknek nem volt lehetőségük a kisgimnáziumi tanulmányokra. Az egyedi hatások között lehetnek eltérések, és elképzelhető, hogy a korai szelekció, a korai választási lehetőség a hátrányos helyzetűekre más hatással volt, mint a nem hátrányos helyzetűekre – a nemzetközi irodalom alapján legalábbis erre lehet következtetni –, de ennek a vizsgálatnak az alapján erről nem nyilatkozhatunk, mert a népszámláláskor nem kérdezik meg a családi hátteret. A társadalmi és gazdasági háttér nagyon távoli mutatójaként a roma etnicitást használtuk, mert a romák rendszerint sokkal rosszabb társadalmi háttérből származnak, mint a nem romák. Itt viszont azzal a problémával szembesülünk, hogy a romákat ez az átalakulás nem nagyon érinti, hiszen szinte nincs is esélyük arra, hogy bekerüljenek a kisgimnáziumokba, amelyek elit gimnáziumok. A népszámlálási adatbázis alapján tehát annyit állíthatunk határozottan, hogy a kisgimnáziumokkal a magyar munkaerőpiac nem nyert. A kisgimnáziumok, a korai szelekció bevezetése után biztosan nem volt „Pareto-optimális”a javulás, azaz biztosan nem mindenki nyert a változtatással.1

A kisgimnáziumok bevezetésének egyfajta párja az 1999-es lengyelországi átalakulás: az akkori lengyel kormány úgy módosította az oktatási rendszert, hogy a hagyományos 8+4 osztályos közoktatást 6+3+3 osztályosra cserélte. Az 6 osztályos általános iskola után jön a 3 éves „alsó középiskola”, de ebben a kilenc osztályban még nincs szelekció. A tanulók többsége nem is vált iskolát, csak azoknak kell a második periódusban új iskolába járniuk – egy nagyobb településre –, akik nagyon kis falvakban laknak. Az utolsó három év jut a középiskolának, amely ugyanúgy van felosztva, mint a magyar szakiskola, szakközépiskola és gimnázium. Ellentétben a kisgimnáziumok alapításával, ahol a szelekciót alacsonyabb életkorba vitték le, itt a korábbi 14 év helyett 15 évesen kell eldönteniük a diákoknak, hogy milyen középiskolába mennek.

Ebben a vizsgálatban is az intézkedés előtti és utáni kohorszokat hasonlítottuk össze. A hosszú távú hatást vizsgáltuk. Úgy tűnik, hogy a 6+3 osztályt végzőknek a béreik és a munkaerő-piaci esélyeik is körülbelül 3 százalékkal jobbak: 3 százalékkal nagyobb valószínűséggel vannak állásban, mint a korábbi korcsoportba tartozók, és körülbelül 3 százalékkal magasabb bért kapnak. Ez a hatás különösen az alacsony iskolázottságúakra igaz: ha összehasonlítjuk a 8 és a 9 éves általános iskolát végezett csoportokat, akkor azt látjuk, hogy az utóbbiak átlagosan 5-6 százalékkal nagyobb bért kapnak.2

A kutatás lezárása óta új fejlemény, hogy a mostani lengyel kormány a reform előtti állapotok visszaállításán gondolkozik. Néhány lengyel kolléga már megkeresett, hogy felhasználhatja-e a tanulmányt arra, hogy a kormányzatot jobb belátásra bírja. Angol összefoglalót is kértek tőlem. Úgyhogy ez a kutatás közpolitikai visszhangra talált – nagyobbra, mint bármely korábbi munkám.

A két vizsgálatot összegző tanulmányom úgy született, hogy a projekthez kapott támogatásból szerződtethettem egy-egy asszisztenst. Ők ebből a kutatásból írták a mester-tézisüket, és utána ezeken dolgoztunk tovább közösen. Ezt a fajta együttműködést külföldön tanultam. Az asszisztensek akkor dolgoznak szívesen és különösen hatékonyan az emberrel, ha nekik is van valami „hasznuk”, nem csak az „aprómunkát” bízzuk rájuk. Nem elsősorban a pénz számít, hanem például az, hogy szerzőként szerepelhetnek egy közleményen. A két mester szakos diák ma már rangos egyetemek PhD-hallgatója.

2017. január

---------------------------------------------------------------------------------

1. Gurzó, K. & Horn, D. A korai iskolai szelekció hosszú távú hatása. Közgazdasági Szle. 62, 1070–1096 (2015).
2. Drucker, L. F. & Horn, D. Kisebb szelekció – nagyobb kereset. Az 1999-es lengyel oktatási reform hatásának vizsgálata. Közgazdasági Szle. 63, 944–965 (2016).

Utolsó módosítás: 2017. december 29.
Visszajelzés
Hasznos volt az oldal információtartalma az Ön számára?