Pálfi György, az Embertani Tanszék habilitált tanszékvezető docense a tuberkulózis evolúcióját, terjedését tanulmányozza. Az utóbbi hétezer éves időszakból több mint tízezer embertani leletet vizsgáltak meg a szegedi csontvázgyűjteményben.
|
|
545 esetben mutattak ki tbc-s fertőzöttséget. A tipikus csont-ízületi tbc-s esetek döntő többségét spondylitis tuberculosa vagy arthritis tuberculosa krónikus formája adta. 545 valószínűsíthető tbc-eset morfológiai-paleopatológiai vizsgálatából azonban arra a megállapításra jutottak, hogy az atípusos formák körülbelül nyolcszor gyakoribbak a tipikusnál.
 |
| Avar kori spondylitis tuberculosa krónikus formája |
A betegség terjedését vizsgálva nagyon fontos megállapításra jutottak a kutatók: korábban a Kárpát-medencei tbc-történetet alig másfél ezer évesnek tartották, most azonban kimutatták, hogy sok ezer évvel korábban kezdődött. Ezekkel a „paleoepidemiológiai” eredményekkel összecsengenek a Franciaországban tanulmányozott szíriai minták, amelyek szerint a tuberkulózis már a szarvasmarha-félék háziasítása előtt megjelent az emberek között. A magyar kutatók nagyon fontos új eredménye „a még jelenleg is kutatott neandervölgyi-tuberkulózis felismerés – ami már több mint 30 ezer éves európai múltat jelez”.
A szegedi minták alapján egyes újkőkori közösségek már sok virulens tbc-formát mutattak, míg jóval későbbi populációkból is fennmaradtak kisebb fertőzöttségre utaló csontok (ez a kórokozók változása mellett a népesség immunállapot-változását is jelzi). Az Árpád-kortól az újkor felé haladva ismét megnőtt az atípusos (korai stádiumú) tbc-fertőzöttség aránya a vizsgált leletekben.
Silberer Vera
A tuberculosis paleoepidemiológiája (78555)