A nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kutatócsoport olyan nagy szilárdságú ultrafinom-szemcsés anyagokat fejlesztett ki, amelyek jól alakíthatók. Ehhez képlékeny deformációs eljárásokat (pl. könyöksajtolás, nagynyomású csavarás, dinamikus képlékeny alakítás) és porkohászati módszereket használtak. A kutatás során fény derült a mikroszerkezet finomodása és az ultrafinom-szemcsés anyag utólagos alakítása során lezajló deformációs mechanizmusokra.

Szemléltetésként egyetlen példát ragadunk ki a sokrétű kutatásból. A kutatók korábban megfigyelték, hogy a könyöksajtolással készített ultra-finomszemcsés ezüst „kilágyul” néhány hónapos szobahőmérsékleti tárolás során (ez az önlágyulás jelensége). Röntgenvonal-profil analízis és nanokeménység-mérés segítségével feltárták, hogy milyen szerepük van a megújulási és az újrakristályosodási folyamatoknak az önlágyulásban. Megmutatták, hogy ebben az esetben a nagymértékű újrakristályosodás okozza a gyors lágyulást.

Ezüstminta szerkezete nyolcszori könyöksajtolás (balra) és a sajtolást követő négy hónapi állás után, elektronmikroszkópos felvételen

http://szft.elte.hu/~gubicza/publikaciok/OAK_2009.pdf

Azt is megvizsgálták, hogyan hatnak a szennyezők az ultrafinom-szemcsés mikroszerkezet kialakulására és az önlágyulásra könyöksajtolással alakított ezüstben. A szobahőmérsékletű önlágyulást már a szennyezőtartalom kismértékű változtatása (0,005-ről 0,01%-ra) is jelentősen befolyásolja. A szennyezettebb anyagban nő az ultrafinom-szemcsés szerkezet stabilitása.

Korszerű ultrafinom-szemcsés anyagok mikroszerkezeti és mechanikai tulajdonságainak kapcsolata (81360)