Honnan indult ez a kutatás?
Tanszékünkön már régóta vizsgáljuk, hogyan alakul a különböző életkori szakaszokban az emberi testszerkezetet. Gyerekkorban, ifjúkorban természetesen jelentősen változik, de bennünket az időskori folyamatok is érdekeltek. Ekkor merült föl, hogy nőknél a változókorban és azután is kövessük nyomon a testszerkezet változását, hiszen arról szinte semmilyen információ nem állt rendelkezésünkre, hogy milyen tényezők befolyásolják és hogyan alakul a nők testszerkezete ebben a korban.
Ki szeret erről beszélni?
Szerintem a nők beszélnének, sőt, megkérdeznék – nem feltétlenül az orvostól –, hogy mi a „normális”. Erre például az interneten kevés megbízható információt találnak. Ezért akartuk megnézni, hogy milyen jellemzők merülnek fel itthon, eltérnek-e ezek az európai tapasztalatoktól, de leginkább az érdekelt bennünket, hogy milyen tényezők befolyásolják a változókori testszerkezeti változásokat. A vizsgálatban nemcsak a testszerkezeti változásokra, hanem például a pszichoszomatikus tünetekre is gondoltunk, a befolyásoló tényezők között pedig figyelembe vettük, többek között, az életmódbeli és a társadalmi-kulturális hatásokat, sőt megnéztük, hogyan alakul két, öregedési génként azonosított gén aktivitása ebben az átmeneti időszakban.
A testszerkezeti változások közül legintenzívebbek a csontszerkezet és a zsírlerakódás változásai. Ezek a változások növelik a csonttörések, illetve a kövérség és társbetegségei kialakulásának kockázatát.
A kutatások szerint a csontszerkezet – a várakozásnak megfelelően – egyre porózusabb lesz a változókorban, azt azonban meglepve tapasztaltuk, hogy a hetvenes évek körül is jelentős csontszerkezeti romlás körvonalazódik.
|
|
A menopauza idején a nők zsírtömege és a zsír eloszlása is sokat változik: a zsírszövet jelentős része átrendeződik a törzsre. A zsírtömeg egyre nagyobb, ahogy a nő előrehalad a változókorban, de utána csökken: az első 2–3 évben intenzívebben, aztán mérsékeltebben, de a menopauzát követő 15. évtől kezdve ismét erőteljesebb a zsírtömeg csökkenése.
|
|
Azt tapasztaltuk, hogy nálunk 52 éves kor körül következik be a menopauza, amikor a női nemi hormonok mennyiségének csökkenése miatt befejeződik a petesejtérés, megszűnik a menstruációs vérzések ciklusa. Ha megkérdezzük a magyar nőket, hogy mit gondolnak, mikor indul az átmenet, három-négy-öt évvel a menopauza előtti időpontra teszik a kezdetet. A női nemi hormonok szintjét vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a nemi hormonok szintje már a negyvenes évek elején elkezd csökkenni – igaz, ez a folyamat lassú. Erről is kevesen hallanak.
A női nemi hormonokat korábban csak a vérben vizsgálták. Mi kidolgoztunk egy módszert, egy gyors eljárást, amellyel a nyálban is meghatározható a koncentrációjuk. Mivel a nők negyvenes évei elején elindul a nemi hormonok szintjének csökkenése, ezzel a gyors technikával előre lehetne jelezni, hogy a szokásos időben jelentkezik-e majd a változókor. Javasoljuk ennek a módszernek a használatát.
A korai és a késői menopauzához is kapcsolódnak kockázatok.
A korai menopauza 40 éves kor előtt kezdődik. A későire azt mondhatjuk, hogy 60 éves kor után következik be. A korai menopauza esetében gyakrabban fordulnak elő például a keringési szervrendszer betegségei és a csontritkulás. A késői menopauza esetében a deréktáji elhízás és, sajnos, egyes daganatos betegségek kockázata nő meg.
Mit lehet tenni, ha kimutatják a változókor közeledtét?
Nem kell mindenáron beavatkozni. Az évek múlásával arról is változik az orvosi vélemény, hogy érdemes-e külső nemi hormonokat bejuttatni, ha a szervezetben már alacsony a nemi hormonok szintje. Most jöttem haza egy konferenciáról Prágából, ahol a kutatás eredményeiről számolhattunk be, és a konferencián a nőgyógyászok egyöntetűen amellett álltak ki, hogy ma már olyan minimális hormonkezelést tudnak adni, helyileg, amellyel nem növelik jelentősen a mellrák és egyéb daganatos megbetegedések kockázatát. De a változókori panaszok enyhítésére vannak nem hormontartalmú, például gyógynövényekből előállított készítmények, és a sportot feltétlenül javasolják a panaszok, különösen a csontritkulás megelőzésére.
Az előbb említettem a társadalmi-kulturális tényezőket. Különböző kulturális hagyományú országokban vizsgálták a változókori tünetek gyakoriságát, és kiderült, hogy azokban az országokban, ahol a nőknek csak az a társadalmi szerepük, hogy szüljenek és felneveljék a gyerekeiket, sokkal intenzívebbek és gyakoribbak ezek a tünetek. Úgy látszik, hogy ha a nő a gyereknevelésen kívül más szerephez is jut a társadalomban, máshogy dolgozza fel ugyanezeket a tüneteket – vagyis lehet, hogy a tünetek ugyanolyan gyakran vagy ugyanolyan intenzíven jelentkeznek, csak a „lekötött” nő nem érzékeli őket olyan erősen. Arra hajlok, hogy a tüneteket nem eltüntetni kell, hanem például az intenzitásukat érdemes csökkenteni – helyes táplálkozással és megfelelő mértékű fizikai aktivitással.
2016. november